Dan Millman

Egy csónakban ülsz, amely lefelé úszik az idő folyóján. Aki a parton áll, a hagyományos szemszögből látja a csónakot, a múlt felől a jelen, majd a jövő felé haladni - még akkor is, ha te teljesen mozdulatlanul ülsz, az örökkévaló jelenben.

Ha két ember kinéz egy cella ablakán, az egyik sarat lát, a másik a csillagokat.

Az elkötelezettség azt jelenti, hogy teljesíted, amit vállaltál, de legalábbis megteszel minden tőled telhetőt.

Soha ne a fegyvertől félj, csak attól, akinek a kezében van!

Egy gyermek rácsodálkozik minden pillanatra, tervek vagy elvárások nélkül. Ez helyes módja a harcnak... helyes módja az életnek.

Az emlékek fakó festmények: néhányukat szeretettel dédelgetjük, mások fájdalmat idéznek fel bennünk. De nincs rá okunk, hogy eldobjuk őket. Csak tedd el bizonyos helyekre azokat, amelyeket meg kívánsz őrizni, hogy akkor nézegethesd őket, amikor csak akarod. A múlt nem szabad, hogy rátelepedjen a jelenre.

Hiába aratsz kegyetlen győzelmet, a lelkedet ugyanúgy elvesztheted. Amikor szembeszállsz a sárkánnyal, magad is sárkánnyá válhatsz.

Az értelem nagyszerû létra, ha az égre törsz, de a mennyekig sajnos nem ér fel. Csak a szív bölcsessége képes megvilágítani az odavezető utat.

A hit nem abból fakad, hogy bármit is biztosan tudsz. (...) Csak bátorságot kíván, hogy elfogadd: minden, ami történik, hozzon örömet vagy fájdalmat, a legnagyobb jó érdekében történik.

A szokásos hibákat követed el, de egyre kevesebbszer. Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Békélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legyőzhet. És senki, akit te kívánnál legyőzni.

Néha mi hozunk döntéseket, máskor mások hozzák meg helyettünk. Egy életben egyszer vagy kétszer adódik egy pillanat, amikor megértjük, hogy mindaz, ami történt, hogyan vezetett minket oda.

Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.

Minél jobban szeretünk valakit, annál jobban hiányzik, ha nincs velünk.

Ideje van a keserûnek, és ideje van az édesnek: váltakoznak, mint a nappal és az éj.

A halál csak egy átmenet, radikálisabb változás, mint a pubertás, de nem kell úgy kiborulni miatta.

Nem mindig a kemény az erősebb. Csak idő kérdése, és a folyó lágy sodrása a legkeményebb követ is szétmállasztja.

Csak az itt és most létezik. Bárhová is mész, mindig itt leszel.

Nincsenek rossz mozdulatok. Az egyetlen hiba egyáltalán nem mozogni.