Dan Millman

Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál.

A vágyak és a ragaszkodás előre húznak. A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig visszahúznak.

Sok ember összekeveri az önközpontúságot az önzéssel. De ha egyszer megtaláltad a saját egyensúlyodat, megtalálod a belső békét és belső erőt ahhoz is, hogy igazán fontosat adjál a világnak.

Nos, már megértheted, mennyire kevés értelme van azt tanácsolni a feszült embereknek, hogy lazítsanak, ha nem tudják, milyen érzés a "nyugodtság". De ha már egyszer megtapasztalták a mély ellazultság állapotát, akkor van viszonyítási pontjuk; akkor már könnyebben észreveszik a feszültség megjelenését, és lépéseket tehetnek elengedése érdekében. És ha már tudod, milyen érzés az igazi egyensúly, elkezded észrevenni, hogy mi billent ki az egyensúlyodból életed bármely területén; ez automatikus jelzésként szolgál számodra, ami visszatérít önmagad központjába. Az Egyensúly Törvényét kiegyensúlyozatlanságaid felfedezésekor alkalmazod.

Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.

Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az.

Minden szokás és minta, tartsuk azt akár "jónak", akár "rossznak", a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt.

A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a "nem volt időm" szavakkal lehet kifejezni.

- Hol vagy (...)? - Itt. - Ez mikor történik? - Most. - És te mi vagy? - Ez a pillanat.

Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.

Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált választ - míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át. - Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás? - Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett. - Igen, most már látom! - kiáltotta Milarepa. - Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után? - Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján.

Az egyensúly kozmikus, biológiai és személyes szinten egyaránt érvényes ránk - testünkre, elménkre és érzelmeinkre -, emlékeztetve minket arra, hogy minden cselekedetünket képesek vagyunk túlzásba vinni és elhanyagolni is; és arra, hogy ha személyes ingánk kilendül az egyik irányba, végül elkerülhetetlenül vissza fog térni a másik oldalra.

Ha a céljainkhoz vezető út során el akarunk jutni A-ból Z-be, azt a legbiztosabban úgy tehetjük meg, ha először B-be, majd C-be, aztán D-be jutunk el és így járjuk végig az utat. Ha akárcsak egyetlen lépést is kihagyunk, az általában kudarchoz vezet, még ha az adott pillanatban úgy is tûnik, hogy időt nyerünk ezáltal.

Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősek. Így több örömünket lelhetjük abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmonikusabb együttmûködésen alapuló kapcsolatot létesíthetünk velük.

Nem számít, mit érzünk és mit tudunk, nem számít, milyen adományokkal és tehetséggel rendelkezünk, csakis a cselekvés által hívhatjuk életre azokat. Azok, akik csak azt hiszik, hogy megértjük az elkötelezettséghez, a bátorsághoz, vagy a szeretethez hasonló fogalmakat, egy nap majd felismerik: csak azt tudjuk, mikor cselekszünk, majd a tett megértéssé válik.

Elkülönült énünk és kicsiny akaratunk szempontjából elfogadott dolog, ha saját vágyaink és érdekeink szerint cselekszünk, de ha megadjuk elkülönült énünket és kicsiny akaratunkat egy magasabb rendû akaratnak, ha hagyjuk, hogy az irányítsa életünket, ha cselekedeteinket az emberiség magasabb javának szenteljük, ihletett ragyogás támad létünk középpontjában.

Transzcendens nézőpontból szemlélve minden és mindenki feltétel nélkül tökéletes; hagyományos nézőpontunkból nézve nem létezik tökéletesség - legfeljebb a kiválóság szintjére juthatunk el, és az is rengeteg időt és energiát igényel.

Az őszinteség lényege az, hogy felismerjük, elfogadjuk és kifejezzük hiteles belső valóságunkat; csak akkor beszélhetünk és viselkedhetünk őszintén embertársainkkal, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz. A teljesség tekintetében az őszinteség azt jelenti, hogy az ellenkező irányba ható negatív impulzusok dacára is a magasabb rendû törvények szerint cselekszünk.