Szerző

David Herbert Richards Lawrence

A pénz megmérgezi azt, akinek jut belőle, és kiéhezteti, akinek nem jut.
Az egyik ember étke a másiknak mérge.
Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.
Minden elválás egyúttal találkozást jelent máshol.
A megformált, rendezett érzelmek fontosabbak, mint a fésületlenek.
Csak a szellem, a spiritusz ér valamit is bennünk.
Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről.
A méltánytalanságérzet, ha egyszer felébred, veszedelmes érzés. Ha nincsen kifutása, azt emészti el, akiben lángra lobbant.
Csak egy élete van az embernek, s ha lekéste a buszt, éppúgy ott marad a járdán, mint a többi kudarcember.
Az élethossziglani párkapcsolat, egyedül annak van jelentősége. Együtt élni nap nap után, s nem együtt hálni egyszer vagy kétszer.
Amit a szem nem lát, amiről az elme nem tud, az nincs.
Mélységesen hiszek abban, hogy a vér, a test bölcsebb az értelemnél. Szellemünk tévedhet. De amit vérünk érez, hisz és mond, az mindig igaz.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
Te annyira szeretsz engem, hogy legszívesebben zsebre gyûrnél, és én akkor megfulladok.
Te mindig a nők könyörtelenségéről mesélsz. Csak azt kívánom, hogy megismerd, milyen könyörtelen tud lenni egy férfi a nyers erőszakosságával. Egyszerûen tudomásul sem veszi, hogy a nő a világon van.
A nő mindig azt képzeli, tudja, mi kell a férfinak, és igyekszik elő is teremteni neki. Akkor aztán nem számít, ha belegebed is, csak fütyörészik az ember kínjában, az asszony meg él abban a tudatban, hogy a férfi az övé, és mindent megkap, ami kell neki.
Kínszenvedés tudni, hogy elhagyja, de csaknem annyira kínszenvedés a közelsége is.
Azt hiszem, ez az, ami feltétlenül kell az embernek (...), az érzelem, az igaz, őszinte lángja a másik révén... egyszer, ha csak egyetlenegyszer is, ha csak három hónapig tart, akkor is.
Ha egy asszonynak egyebe sincs, csak a makulátlan hírneve, az bizony olyan sovány kóró, hogy éhen döglene mellette a szamár is.
Tulajdonképpen az az igaz, hogy semmi sem volt közöttük; mindig ő képzelte valaminek a semmit.