Dean Ray Koontz

E földön minden elmúlik egyszer, de az idő előtt bekövetkező, hirtelen elmúlások mindig zavarba ejtettek.

A legjobb dolog, ami egy férfi életében történhet, hogy rátalál a szívének kedves nőre.

Természetesen engem is megrémiszt a tûzvész, a földrengések és a mérges kígyók, de mégis leginkább az emberek, mivel tudom, micsoda kegyetlenségekre képesek.

Az ember (...) nem mindig választhatja meg, mit visz magával a hosszú útra, és mit nem. Legjobb szándékunk ellenére is akad a poggyász mélyén sötét titok és kétségbeesés.

Ha fantáziával és lelkesedéssel éljük az életünket, Isten is velünk játszik, hogy lássa, mi lesz a következő lépésünk. Számos esetben hajlandó szemet hunyni bizonyos dolgok felett, ha egyébként jól szórakozik butaságainkon. (...) Ez a magyarázat arra, miért van annyi idiótának szerencséje az életben.

A lényeg, hogy akármi jön, az embernek ki kell hoznia belőle a legjobbat, nevetve átvészelni, mosolyogni a vihar közepén. És ebben az a legjobb, hogy ha ezt mindig meg tudjuk csinálni, akkor a rossz dolgok nem lesznek olyan rosszak, mint vártuk, viszont a jók még annál is jobbak lesznek, mint amit kívántunk.

Minden játék időpazarlás. Ha játszol, nem marad idő a pénzkeresésre.

Egy olyan világban, ami odáig jutott, hogy a McDonald`s alacsony zsírtartalmú öntettel árulja a salátát, bármi megtörténhet.

Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.

Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát.

Akárhová vezet is a jövendő, a végállomás mindig a halál, s ez a vég mindig ott van a jelenünkben is.

Nem hasonlít az anorexiás modellekre, de számít ez? A szépségnek számtalan megjelenési formája van.

Csodálatosnak találtam, úgy, ahogy egy tökéletesen arányos bronzszobrot csodálatosnak talál az ember, de a bronzból hiányzik a tûz és a szív, amely az emberi testet megkülönbözteti a mûtárgyaktól.

Az élet olyan, mint vonaton utazni, ahol az út során a számtalan állomáson számunkra fontos emberek leszállnak, s mire az út végére érünk, szinte senki sem ül már a szerelvényen.

Azért létezünk, hogy szeressenek és szeressünk, mert számunkra a szeretet az egyetlen dolog, amely rendet, jelentést és fényt hoz a létezésbe. Ez biztosan így van, különben vajon milyen célt szolgálna az emberi lét?

A szeretet olyan, mint a napfény, amely az ûrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szûnik meg létezni. A szeretet örökké tart.

Az álmok mindig valóra válnak. A gond az, hogy sokan egy bizonyos álmot kergetnek, és nem veszik észre a sok-sok beteljesült álmot maguk körül.

Az élet olyan, mintha egy cukrászdában áfonyás süteményt kapnánk, holott barackos-diósat rendeltünk. Nincs olyan sok barack vagy dió, és az ember azzal van elfoglalva, hogy mi az, ami hiányzik, pedig sokkal okosabb lenne, ha rájönne, hogy az áfonyának is jó íze van.

Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket.

Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.