Dean Ray Koontz

Jót akarunk, jót akarunk egymásnak és meg is próbáljuk, hogy így legyen, de bennünk van a sötétség, és állandóan harcolnunk kell ellene.

Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.

Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.

Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerû állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról.

Egyesek számára a múlt egy lánc, melynek minden szeme egy-egy nap, mely sötét helyekhez van kikötve, mint egy-egy gyûrûhöz; a holnap pedig a tegnap rabszolgája.

Az eső könnyeket sírt az ablakra.

A rémület megváltoztat bennünket, mert nem tudunk feledni. Meg vagyunk verve az emlékezettel. Akkor kezdődik, amikor elég idősek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mi a halál, és rájöjjünk, hogy előbb vagy utóbb elveszítjük a szeretteinket. Soha nem leszünk már a régiek. De azért rendbe jövünk. Folytatjuk.

A humor és a halál közeli rokonok, az egyszer szent igaz. Az előbbit nem lehetne megérteni az utóbbi nélkül. (...) Az élet alapja az abszurditás. Akármilyen pokoli dolgok történnek körülöttünk, mindig van valami, amin nevetni lehet. Atlasz nem cipeli a vállán a világot. Nincsen felelősségtudó, izmos óriás; a világ egy bohócpiramis csúcsán billeg, a bohócok bohóckodnak, trombitálnak, zsonglőrködnek, és nadrágféken billentik egymást. Az élet lehet abszurd, lehet rémes és szórakoztató egy időben, az emberek akkor is meghalnak.

- Sokan akkor is hősök, ha nem lövöldöznek, vagy nem üldözik a rossz embereket. - Azok az emberek, akik nap mint nap dolgoznak, és úgy élik le az életüket, hogy nem bántanak másokat, ők az igazi hősök. (...) Sokan vannak. És mindegyikükkel előfordul, hogy fél.

Nem elégedtek meg azzal, hogy a házasságuk jó. Azt akarták, hogy tökéletes legyen. Ezért nem voltak hajlandóak kétségeikről vagy fenntartásaikról beszélni. Mindegy volt már, hogy a jóindulat vezérelte őket, amikor elhallgattak valamit.

Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.

Végeredményben, ha már minden másból kifogytunk, kiderülhet, hogy a képzelet a leghatásosabb fegyver. Az emberi fajt képzelőereje hozta ki a barlangból, a képzelet segítségével álmodhatott a csillagok felé vezető út lehetőségéről.

Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (...) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.

Minden erőd börtönné is válhat.

Ha soha semmitől sem félnél, akkor vagy nagyon buta lennél, vagy bolond.

- Nem éreztem magam bátornak. - Az igazán bátrak így vannak ezzel.

Minden érthető, de semmi sem megérthető.

Az embert leginkább akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fûtött, kényelmes szobából nézi a kinti hideg, téli világot.

Az ember elmehet a világ végére, és még ott is megtalálja a konkurenciát.

- Semmi sem tart örökké. - Minden örök. - Semmi sem az. - Minden valami lesz.