Deborah Harkness

Sötét a letûnt igaz szerelem, Akár a démonok S az éjszaka árnyai.

A varázslat csak valósággá vált vágy. Talán a varázsigék sem mások, mint szavak, melyekben teljes szívvel hiszel.

A rémálmok olyanok, mint (...) a fény csalóka játékai; a távolit közelinek mutatják, és nagyobbnak, mint amekkorák valójában. (...) Az álom valójában a rémálom fordítottja. Ha arról álmodsz, akit szeretsz, az közelibbnek fog látszani, még akkor is, ha távol van tőled.

Illő annak, aki ad, nem emlékezni a szívességre, az pedig, aki kap, ne az ajándékot, hanem az adományozó lelkét nézze.

Nem az oroszlánok természetére vall, hogy egerekre és egyéb jelentéktelen teremtményekre fecséreljék az időt.

A szalamandrák és a sárkányok rokonok. Mindkettő kibírja a lángokat, hogy védelmezzék, akiket szeretnek.

A legfélelmetesebb szörnyek mindig hétköznapi embereknek látszanak.

Meg kell találni a házasságban a teljességet, (...) de ez az egyik fél számára sem lehet börtön.

Minden hatalommal bíró embernek az az álma, hogy örökké éljen.

Ha a kívánságok rigóvá válnának, a koldusok madarat ennének.

Megfelelő fegyver nélkül senki sem megy hadba.

A tapasztalat mindig drága.

A varázslás hasonlít a történész munkájához. A helyes válaszok megtalálásának mindkét területen a jó kérdésfeltevés a kulcsa.

Mindig nehéz engedelmességre bírni valakit: épp olyan, mint megzabolázni egy bajkeverő démont.

A varázslat a vággyal kezdődik. A szavak sokkal, de sokkal később formálódnak.

A félelem lenézést és gyûlöletet szül.

Az ár nem számít. Ezek a szavak teszik boldoggá az aukciósházak vezetőit.

A gyerekeknek szeretetre van szükségük, megbízható oltalomra, és olyan felnőttre, aki hajlandó felelősséget vállalni értük.

Meleg és gondoskodás. Milyen egyszerû dolgok, mégis lehetővé teszik az életet.

A titkok magányossá tesznek.