Deborah Harkness

Az erőnek mindig megvan az ára, (...) akár varázserő, akár más.

A csatamezőn a legbátrabb férfiak is összeomlanak félelmükben.

A whiskytől úgy tudja az ember álomra hajtani a fejét éjszaka, hogy utálná magát mindazért, amit aznap parancsra tett.

Akárcsak a gyógyszerek, a magyarázatok is jobban csúsznak, ha valami folyékony frissítővel kísérik őket.

Az összes baba vámpír (...). Az anyjuk vérével táplálkoznak.

A vágy ösztökél tovább, miközben a félelem féken tart.

Akinek valaha is fájdalmai voltak, tudja, hogy a morfium és a varázslat egy és ugyanaz.

Akárhová mennek a vámpírok, a nyomukban a halál jár.

A lovak körülbelül annyira szeretik, ha a lábukhoz érnek, mint a boszorkányok, ha vízbe merítik őket - azaz nem nagyon.

Az emberek túlbecsülik a változást.

A szexet és a halált, az udvarlást és a vadászatot alig valami választja el egymástól.

Az alkímia a teremtés története, vegyi szempontból elbeszélve. A teremtmények vegyi anyagokból vannak, amik biológiailag tevődnek össze. (...) Az alkímiai szövegek allegóriák, nem használati utasítások.

Nem sok választja el egymástól a bátorságot és vakmerőséget.

Csak két érzelem van, ami a világot mozgatja. (...) Az egyik a félelem. A másik a vágy.

Az emberek legkülönösebb ismertetőjegye a tagadás képessége. (...) Meg tudják győzni magukat arról, hogy a fent a lent, és a fekete meg fehér. Ez az ő különleges adottságuk.

A barátok igazat mondanak egymásnak, akkor is, ha nehéz.

Senki nem lehet más, mint ami, még ha minden erejét összeszedve próbálkozik is.

Az idő múlása megbolygathatja a varázslatot, és az évfordulók különösen ingatag pillanatok.

Az emberek mindenben tévednek a vámpírokkal kapcsolatban. (...) Vérszomjasnak képzelik a vámpírokat, hogy ezáltal félelmetesebbnek láthassák őket.

Az emberi félelemnél nincs nagyobb erő. (...) Az emberek a legjobban félni és tagadni tudnak.