Deborah Harkness

Az idő furfangos jószág.

A keserû és az édes együtt jár.

A megtorlás soha nem jó gyógyír a veszteségre.

Nem számít, mennyit változunk, a múltunkat ismernünk és tisztelnünk kell.

A soha hosszú idő.

Az esküvő általában nem a vőlegény vagy a menyasszony javát szolgálja. A legtöbb pár megelégedne azzal, ha kettesben intézhetné (...). Mondanak egymásnak néhány szót, aztán elutaznak. Az esküvők sokkal inkább a közösség rítusai.

Nem csak karddal lehet ölni, hanem szóval is.

Az istenek először megőrjítik azokat, akiket el akarnak pusztítani.

Az eszmék ritkán elég erősek ahhoz, hogy a bátorság alapjául szolgáljanak. A jövőhöz fûződő remények nélkül különösen.

A kíváncsiság áldás.

Értelmetlen egy nőnek adnod az egész életedet, ha nem adod neki egész szívedet is.

Az elveszett lelkeknek mindig van hely a szívükben.

Akár kellemes is lehet, ha az ember egy kicsit hagyja, hogy valaki más vegye át az irányítást. Azonkívül meglepetés.

A barátok igazat mondanak egymásnak, akkor is, ha nehéz.

Csak két érzelem van, ami a világot mozgatja. (...) Az egyik a félelem. A másik a vágy.

Ki lesz oly merész, hogy elválasszon szerelmemtől? Senki, mert a szerelmünk olyan erős, mint a halál.

A háborúkat a számítógépeken vívják. Ez nem a XIII. század, nincs szükség kézitusára. (...) A számítógépek segítségével anélkül is megölhetjük az ellenségünket, hogy egyetlen lövést leadnánk vagy egyetlen csepp vért ontanánk.

A varázserő a szívben rejlik, nem az agyban. Nem olyan, mint a boszorkányság, amiben szavakat kell mormolni és eljárásmódokat követni. Itt az érzés a fontos.

Jobb ma a tû, mint holnap a himlő meg a tetanusz.

A halál nagy varázsereje önmagában rejlik.