Dimitri Verhulst

A hiúság nem más, mint olyan külsővel büszkélkedni, mely nem a sajátunk.

A sebészorvos menten kisgyermekké vedlik, mihelyt maga kerül a szike alá - a fotós belehal, ha ráirányítják a lencsét.

A modern idők legcsököttebb gondolata, hogy az útlevélben lévő adatok valami lényegeset közölnek az emberről.

Az idő meg a pénz két, ugyanazon tetemből többszörösen is lakmározni kívánó féreg.

Egy emberélet nem elegendő ahhoz, hogy a földgolyóbist, vagy annak akár csak a negyedét is, bejárja és megcsodálja.

Persze, hogy vége lesz majd egyszer Belgiumnak, és valami más fog jönni helyette, ami szintén nem lesz örökkévaló. Hosszú életet csak a szivacsok kapnak ajándékba, de még ők is kipurcannak előbb vagy utóbb.

A jó szomszéd (...) az, aki azon igyekszik, hogy észre se lehessen venni.

Az olyan emberek között, akik az ételeknek előkelő, többnyire idegen neveket adnak, nem érzem otthon magam. Nekem a "mozzarellás bruschetta" mindig is melegszendvics volt és az is marad, én jobban szeretem az egyszerû ropit, mint a "tapas"-nak nevezett falatokat, és szerintem a "smoothie" sem más, mint egy péppé darált uborka. Nem igaz? Itt az őszinteség a kulcsszó; aki már a sörkorcsolya egyszerûségét is fényezett szavak mögé akarja rejteni, az bizonyára saját magát is hamis körítéssel tálalja.

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

Mi olyan világban élünk, ahol minden egyes újonnan kieresztett fingnak ellenőrzés nélkül, futótûzként terjed a híre. A leghomályosabb híresztelést is egyből a világba tweetelik, twitterelik, skype-olják, e-mailezik, SMS-ezik az emberek, vagy csak körbekürtölik régimódian, ha lemerült az aksi.

Az embert bûnösként csukják a börtönbe, és ő bûnözőként szabadul onnan.

Egy embriónak - bizton állíthatjuk - igen kevés beleszólása van abba, hogy hol fog a világra jönni. Az, hogy én Brüsszelben született, belga ember vagyok, nem az én érdemem, és őszintén szólva mindig is idegenkedtem azoktól, akik a nemzeti hovatartozásukat mint valami minőségi jegyet mutogatják, mintha érdemeik alapján arra választattak volna ki, hogy egy magasztos földrajzi koordinátákkal rendelkező helyen lássák meg a napvilágot. Én - ártalmatlan őrült - titkon egy nemzetiségek nélküli, zászlók nélküli világról álmodom.

Ha valamely nemzet a történelem során valahol túlzott lelkesedéssel kezdte el zengedezni himnuszát, akkor az emberiség újfent eljutott arra a pontra, hogy bebizonyítsa, civilizáltságának foka nem valami dicséretes. A háborúk gyakrabban kezdődtek énekszóval, mint ágyúszóval.