Dimitri Verhulst

A tévé (...) a lelki szegények kandallója.

Minden olyan kultúrának menthetetlenül vége, amelyből kivesztek a rítusok.

A gyûjtőszenvedély a hatalomvágy megnyilvánulási formája. A gyûjtők kiegyensúlyozatlan emberek: életük irányítása folyton kicsúszik a kezükből, és ezt úgy kompenzálják, hogy egy adott tárgyból igyekeznek minél többet birtokba venni. Hogy miből, az teljesen mindegy. Gyûjthetnek bélyeget, söralátétet, szivargyûrût vagy éppen harci sisakot. A gyûjtő másik fontos ismertetőjele ugyanis, hogy a felhalmozott tárgyakhoz nem fûzi érzelmi kapcsolat.

Ami érzelmileg is fontos számunkra, afölött soha nem szerezhetünk teljhatalmat.

A csúnya embereket könnyebb megkülönböztetni egymástól, mint a szépeket.

Még egy ok, amiért utálom a beszélgetéseket: egyik pillanatban még a törpök vannak terítéken, a következőben meg már apám sírja.

A boldogtalan embereknek reálisabb képük van a világról.

Miért is várnánk el a szeretettől, hogy érthető legyen?

Az ostobaságok azért vannak, hogy elkövessük őket.

A nosztalgia - a lélek öregedésének jele, az önbecsapás egyik formája.

A könnyûatlétika mindig is a hátrányos helyzetûek sportága volt. Nem kell hozzá se sportpálya, se edzőterem, futni ingyen is lehet bárhol.

A magamfajta hitetlenek életének mindössze néhány történet a végső összegzése - az enyémről például olyan kevés mesélnivaló akad, hogy a barátnőm már most állandóan félbeszakít, hogy ezt vagy azt a sztorit immár tizedszer hallja. Végül ránk is csak egy karosszék vár, ahonnan egy nap valamelyikünknek egyedül kell elmesélnie közös életünket.

Minden embernek van egyfajta alaptermészete, vannak szépséghibái, csak magamat hibáztathatom, ha nem ismertem fel idejekorán, hogy bizonyos típussal képtelen vagyok együtt élni.

Nem szégyen az, (...) ha valaki nem akar gyereket. A gyerek kórházban születik. Tehát betegség. Az is beteg, aki vágyik rá.

Az öregek, mint afféle örök stafétabotot, már továbbadták az életet, melynek értelmét ugyan nem ismeri senki, de amihez még a legnagyobb reménytelenségben is makacsul ragaszkodunk - hiábavalóan, semmivégre.

Aki a képzelet világában él, annak nincs szüksége mértékegységre. Az édesanyját is mértéktelenül szereti.

Egy igazi apa egyfolytában apa, pihenőnap nélkül.

Mindannyian meghalunk. Ha nem az éhségtől, akkor egy sült csirkében lévő szalmonellavírustól.

Az utazás szélesíti a látókörünket.

Élsportolók könnyebben szerzik meg az állampolgárságot. A sportos menekültnek magasabb az árfolyama, mint a politikainak.