Diósszilágyi Sámuel

Orvosi gyakorlatodat alapítsd inkább a szegény emberre, aki - ha keveset is, de - fizet és ne a gazdag emberre számíts, aki csak ígér - de adós marad.

Mindnyájan gyengék és esendők vagyunk. Intelmeket, tanácsokat adunk egymásnak, - pedig magunk is nagyon rájuk szorulunk.

Gyógyítani a legszebb érzés a világon. És a betegünket meggyógyítani a sikernek olyan érzése, amiről a külvilágnak fogalma sem lehet. Ezt csak mi orvosok magunk érezzük a maga teljességében.

Meggyógyítani csak azt lehet, aki maga is gyógyulni akar.

Az orvosi hivatás szent, mint a papé, talán még ennél is szentebb. Ebből következik, hogy hivatásunk nem üzlet, hanem mûvészet.

Minden orvosságnál többet ér a reménység.

Sok ember már a diagnózistól meggyógyul. Sokan meg a diagnózisba betegednek bele. De legtöbb embert a diagnózis hiánya teszi beteggé.

Tulajdonképpen senki sem akarja tudni, hogy mennyire beteg, csak mutatni akarja, hogy nem gyáva.

Bámulatos, hogy az emberek milyen könnyen szórják a pénzt olyan dolgokra, amíg alapján az egészségüket ássák alá, - és milyen vérverejtékkel izzadják ki azt a pár garast, amibe a tönkretett egészségük helyreállítása kerül.

Bámulatos, hogy milyen hibás némely meghatározásunk. Életveszélyes betegségben szenved - hallani úton-útfélen. Holott nem a betegség forog veszélyben, hanem az - egészség.

Sokan azt hiszik, hogy elég orvosnak látszani ahhoz, hogy valóban orvos is legyen az ember.

A szervezet problémáit nem mindig lehet csak recepttel megoldani.