Dorosz Dávid

A legtöbben nem úgy kelnek fel, hogy aznap meghalnak. Akkor talán jobban átgondolnák, mit vesznek fel.

A szülinapom (...) olyan, mint egy osztálytalálkozó, minden az asztalra kerül: mit csinálsz, mit értél el, kipipáltad vagy elmaradtál. Projekt checklist az élet: férj, gyerek, munka, beosztás (értsd: mennyivel pittyen a havi fizus sms), ház, kocsi pipa. Minden fenn agyonfilterezett vagy legalább nofilter hashtag képekkel az Instán, pipa. Szuper, átmentéi. Az életed maga a boldogság. Mások is látják, és irigykedhetnek rád otthon a találkozó utáni borízû fogmosás közben, ez a lényeg. Szánalom.

Látva, hogy az állam sokszor milyen mértékben képtelen megfelelően gondoskodni az egyre nagyobb számú idős emberről, közvetlen környezetünkben igenis nekünk magunknak kell több odafigyelést és energiát szentelnünk az életük jobbá tételének. Ez nem mindig anyagi dolgokban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább figyelemben, időben, törődésben. A legtöbb idős ember ugyanis magányos is. A magány pedig az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat. Heti néhány telefon vagy egy hosszabb beszélgetés, esetleg egy félórás bevezetés az internet világába rengeteget jelenthet ezeknek az embereknek - akik nélkül mi sem lennénk.

A gyermekvállalás annyira személyes, csak az egyes emberhez, legbelső érzelmeihez és élethelyzetéhez kötődő ügy, hogy ebbe kívülről senkinek sem lehet semmiféle beleszólása. (...) Ha vállalunk gyereket, magunk és az ő boldogságáért tegyük, ne pedig valamiféle rokoni elvárásra vagy a népesedési statisztikák hatására!

A legolcsóbb és leginkább környezetkímélő energia az, amit meg sem kell termelni.

Nem újabb és újabb státusszimbólumoktól, nagyobb és szebb fogyasztási cikkektől leszünk boldogok, hanem a személyiségünket kiteljesítő élményektől és társas kapcsolatoktól. Egy átnevetett este a barátokkal sokkal többet ad, mint egy új ruha a plázából - és ezzel a környezetet is sokkal kevésbé terheljük.

Amíg nem lesz jobb mindnyájunknak, egyikünknek sem lesz jobb - ez az egyenlőtlenségek nagy tanulsága. Ha a társadalom jelentős része leszakad, ha kritikus többség érzi úgy, hogy semmi reménye sincs a jobb életre, az előbb-utóbb alá fogja ásni a társadalmi stabilitást és a békét, végső soron pedig felforduláshoz vezet.

Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni.

Az egyre több feladatot átvevő robotok és szoftverek világában az ember csak akkor érezheti biztonságban a munkahelyét, ha az nem monoton és egyszerû, hanem változatos, összetett, egyedi gondolkodást vagy kreativitást kívánó munkavégzésre épül. Ezért ha most nem ilyen munkát végzünk, és még több évtizeden keresztül szeretnénk biztonságban tudni a megélhetésünket, egyre inkább ilyen munkakörök felé kell elmozdulnunk.

Mindig szavazzunk! Ma ezzel tudjuk a leghatékonyabban befolyásolni életünk és jövőnk alakulását. Ahhoz az egy-két órához képest, amit egy szavazáson való megjelenés jelent, egyszerûen sokkal több múlhat azon, hogy részt veszünk és kinyilvánítjuk a véleményünket. Akkor is szavazzunk, ha az összes lehetőség rossznak tûnik. Mindig vannak rosszabb és kevésbé rossz lehetőségek, ha pedig nem megyünk el, akkor mások kezébe adjuk a saját és gyermekeink sorsáról való döntést, akik esetleg a még rosszabb lehetőséget fogják választani. Minden szavazat számít, hiszen az egyenként jelentéktelennek tûnő voksokból áll össze a végeredmény, amely pedig sokszor igen fájdalmas következményekkel járhat.

Hogy valamire még nem volt példa, nem jelenti azt, hogy soha nem is történhet meg. Csupán annyit jelent, hogy ismeretlen vizeken hajózunk. De Kolumbusztól Neil Armstrongig felfedezők hosszú sora tanúsíthatja, hogy az ismeretlen vizek gyakran csak ajtók az új lehetőségek felé.

A könnyû nap tegnap volt. De a mai nap még a miénk. Ideje munkához látnunk, hogy legyen holnapunk is.