Ugrás a tartalomra
Látva, hogy az állam sokszor milyen mértékben képtelen megfelelően gondoskodni az egyre nagyobb számú idős emberről, közvetlen környezetünkben igenis nekünk magunknak kell több odafigyelést és energiát szentelnünk az életük jobbá tételének. Ez nem mindig anyagi dolgokban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább figyelemben, időben, törődésben. A legtöbb idős ember ugyanis magányos is. A magány pedig az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat. Heti néhány telefon vagy egy hosszabb beszélgetés, esetleg egy félórás bevezetés az internet világába rengeteget jelenthet ezeknek az embereknek - akik nélkül mi sem lennénk.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az ember beteg és magatehetetlen, könnyen magányosnak érzi magát. Nem tud egyedül megfordulni az ágyban, nem tud egyedül kiülni a székre, nem tud telefonálni, nem tud válaszolni az e-mailjeire. Nem elég, hogy át kell élni ezt a nyomorúságot, még az ember méltóságát is kikezdi.
-
Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy töltsön el minél több időt önmagával. Annyi mindennel vagyunk körülvéve, hogy leginkább azzal az emberrel felejtünk el kapcsolatot tartani, akivel minden pillanatban együtt kell élnünk: önmagunkkal.
-
Az a gondolat, hogy jobban járunk, ha egy és ugyanazon személlyel éljük le hátralevő éveinket, nem a lét természetes, időtlen igazsága, hanem egy hiedelem, amelyet igaznak akarunk tudni. Az, hogy lemondunk magányunkról, függetlenségünkről, sokkal nagyobb áldozat, mint a legtöbben gondolnánk. Hiszen, ha megosztjuk valakivel az élőhelyünket, az életünket, az nyilvánvalóan nehezebb, mint egyedül lenni. Sőt, mi több, a páros élet gyakorlatilag lehetetlennek tûnik, nem igaz? Hát nem képtelenség, hogy keresnünk kell magunknak egy másik embert, akivel aztán leéljük az egész életünket? Akivel együtt öregszünk, együtt változunk? Akit nap mint nap látunk, és nap mint nap reagálunk a hangulataira, igényeire?
-
Öreg és magányos, ez önmagában is elég rossz. De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti, az már elviselhetetlen.
Dean Ray Koontz
-
A telefonunk bámulása és az emberek figyelmen kívül hagyása lett az új normánk, valószínûleg ezért is felejtettük el, hogyan kell a saját fajtatársainkkal lenni. A magányt egészségügyi járvánnyá nyilvánították, amelynek egyértelmû gyógymódja az, ha időt töltünk egymással.
-
Az a gond, hogy a rengeteg kommunikációs csatorna ellenére magányosak vagyunk. És minél kevésbé érezzük szükségét az érzelmi kapcsolatok kialakításának, annál jobban kopnak az ilyen irányú készségeink. Akár egy életet is el lehet tölteni az interneten, de a gép előtt ülve sosem fogjuk átélni ugyanazt, mint amikor egy hús-vér ember ránk mosolyog. Talán épp azért veszítettük el az emberi összetartozás érzését, mert egy vigyorgó sárga fej nem fejez ki mindent.
Ruby Wax
-
A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
-
Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyok-e magányos. Ennyire nem értjük az egyedüllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk.
-
Öreg korban dönteni kell, mit kezdjünk a magányossággal. Talán helyesebb egyedül magányosnak lenni, mint társaságban.
Márai Sándor
-
Az idősekkel és betegekkel való bánásmódunk legkegyetlenebb hibája az, ha nem vesszük észre, hogy mást is fontosnak tartanak a puszta életben maradáson és biztonságon kívül; hogy az életünk alakításának lehetősége nélkülözhetetlen feltétele az értelmes életnek.
Atul Gawande