Dzsalál ad-Dín Rúmí

Egy jó szomszéd többet ér, mint egy rossz rokon.

Bármit is akarsz, magadban keresd! Más is lakik benned, keresd hát meg azt!

Isten útján nincs hely az elme versenylovainak.

Egy ház könyvek nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.

Ha elindulsz az úton, az út megjelenik.

Ha a madár repülni próbál, mielőtt kinőttek volna a szárnyai, nem lesz más, mint jóízû falat a vadmacskának.

Halálunk után ne keresd sírunkat a földön. Sírunk a bölcs emberek szívében lakozik.

A vagyontárgyak és a pénz olyanok, mint sapka a fejen; aki sapkát visel, az kopasz.

Világunk olyan, mint egy fa; és mi mind gyümölcsök vagyunk azon a fán; némelyik érett, némelyik éretlen.

A süket embernek csak a füle nem hall; a bolondnak egész teste.

A könyvek olyan virágok, amelyek sohasem hervadnak el.

Engedd, hogy csöndesen elragadjon és magával húzzon annak az ereje, amit igazán szeretsz. Nem fog félrevezetni.

A seb az a hely, ahol a fény beléd hatol.

Ha már nem maradt más, csak az, hogy mássz, kezdj el mászni!

Bújj a szemem mögé, hogy úgy láthass engem, amint én magam; mert én oda rejtőztem, ahová te nem láthatsz be.

Tegnap okos voltam, meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magamat.

A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tûzzel!

Ne a szeretetet keresd, hanem kutasd fel és találd meg az összes akadályt, amelyet önmagadban állítottál ellene.

Meghaltam mint ásvány és növény lettem, Meghaltam mint növény és állattá váltam, Meghaltam mint állat és ember vagyok. Miért kellene félnem? Mikor váltam kevesebbé a haláltól?

Lehetőséggel születtél. Jósággal és bizalommal születtél. Eszmékkel és álmokkal születtél. Nagysággal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem arra szántak, hogy mássz, hát ne tedd. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket, és repülj!