Eric-Emmanuel Schmitt

Az udvariasság jó. A kedvesség még jobb.

Az ember attól még nem talál vissza a szüleihez, hogy megöleli őket.

A háborúban az a legveszélyesebb, hogy hozzászokik az ember. Hozzászokik a veszélyhez.

Lehet-e kötelezni valakit a szeretetre? Utasíthatja-e az ember a szívét? Kétlem. A nagy rabbik szerint a tisztelet a szeretet fölött áll. Örökös feladatunk. És mindenki képes rá. Azokat is tudom tisztelni, akiket nem szeretek vagy akikhez semmi közöm. De szeretni? Szükség van-e szeretetre, ha tisztelek valakit? A szeretet nehéz dolog, nem tudni, mi idézi elő, nem lehet irányítani, nem tudni, meddig tart.

Az emberek komiszak egymással, de ez nem Isten baja. Szabadnak teremtette az embert. Az örömük és a fájdalmuk nem függ össze a jó és a rossz tulajdonságainkkal.

Bizonyos érzések, legyen az öröm vagy bánat, olyan erősek, hogy szinte beléjük roppan az ember.

Ha csak az igazságot tiszteled, nem sok mindent fogsz tisztelni."Kétszer kettő négy" lesz a hitvallásod. Mégis rengeteg kiszámíthatatlan dologgal szembesülsz majd, érzésekkel, normákkal, értékrendekkel, döntésekkel, megannyi lüktető, törékeny szerkentyûvel. Nem lesz bennük semmi kiszámítható. Nem azt kell tisztelni, ami bizonyos, hanem azt, amit kaphatsz.

Ne is kérdezzék, milyen volt az anyám: le lehet-e írni a napfényt? Melegség, erő, vidámság sugárzott belőle. Jobban emlékszem arra, milyen hatással volt rám, mint a vonásaira. Mellette folyton nevettem, nem érhetett semmi baj.

Amikor az ember vár, nem tudja, örömben van-e része vagy kínban; az ugródeszka szélén még nem tudni, sikerül-e az ugrás. Belehalok-e vagy megtapsolnak.

Az iránta érzett szerelmed akkor is a tiéd. A saját tulajdonod. Hiába utasítja vissza, nem tehet ellene. Nem kér belőle és kész. Amit adsz (...), az örökre a tiéd.

A legizgalmasabb kérdések kérdések maradnak. A válasz rejtély. Mindegyik elejére oda kell biggyesztenünk, hogy "talán, lehet, elképzelhető, hogy". Csak az érdektelen kérdésekre adható végleges válasz.

Akármelyik kretén tudja élvezni az életet tíz- vagy húszéves korában, de amikor valaki százéves, és moccanni sem tud, akkor oda ész kell.

Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra.

Ha az első szerelemből házasság lesz, arra a kapcsolatra nagyon kell vigyázni, mert olyan törékeny, mint a nád. De ha az az igazi, küzdeni kell érte.

Az ember nem fizethet egész életével a múltjáért.

Nem félek az ismeretlentől. Csak az bosszant, hogy elveszítem, amit ismerek.

Ha szöget vernek a tenyeredbe vagy a lábadba, akármit csinálsz, fáj. Ha kínoznak, elszenveded a fájdalmat. A halál gondolata viszont nem kell, hogy fájjon. Nem tudod, mi a halál. Rajtad áll, hogy ez a gondolat fáj-e vagy nem.

Kétféle fájdalom létezik a világon (...). Testi és lelki fájdalom. A testit elszenvedjük, a lelkit mi magunk választjuk.

Ha folyton azon törném a fejem, hogy mi járhat a dilinyósok agyában, nem jutna időm az értelmes emberekre.

Az emberek olyannak képzelik a kórházat, amilyen csak a mesében van. Úgy tesznek, mintha kórházba az emberek mind gyógyulni járnának. Pedig van, aki meghalni megy.