Akármelyik kretén tudja élvezni az életet tíz- vagy húszéves korában, de amikor valaki százéves, és moccanni sem tud, akkor oda ész kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem számít, hány éves az ember, az számít, hogy mit élt át. Vannak százévesek, akik nem éltek át semmit. Kazuo Ishiguro
2. Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek. Csernus Imre
3. Az emberek többsége jóra és rosszra is képes, de van néhány olyan ember, aki egyszerûen a velejéig romlott, már tízévesen is az, és ötvenévesen vagy százévesen is az marad. Volker Kutscher
4. Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás. Benjamin Franklin
5. Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt. Graham Greene
6. A húszéves ember éljen úgy, mintha száz évig élne, a negyvenéves úgy, mintha hatvan évig élne s a hetvenéves úgy, mintha másnap meghalna, - bár sokkal valószínûbb, hogy a hetvenéves lesz százéves, mint a húszéves! Szász Zoltán
7. Tíz isteni év vagy tíz emberi év - az ifjúságnak mindig időre van szüksége, hogy kibontakozzék, meghódítsa a maga helyét, kinyilvánítsa jogait. Aki hagyja, hogy ez a tíz esztendő merészség, lázadás és munka nélkül múljon el fölötte, szomorú felnőttkort készít elő magának. Maurice Druon
8. Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell. Jean-Jacques Rousseau
9. Fiatalon nem számít, hogy az ember mit mond. Ha hülyeség, hát hülyeség, ha elfelejt valamit, hát elfelejti. Nem számít, mert az ígéret bennünk van, bárkiből bármi lehet. De öregen már csak az számít, amit az ember abban a pillanatban mond, és ha az hülyeség, hülyének bélyegzik.
10. Amikor az ember még gyerek, alig várja, hogy idősebb legyen. Felnőttként, nagyjából hatvanéves koráig elsősorban arra törekszik, hogy fiatal maradjon. Mire az ember megvénül, már semmilyen célja nem marad. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek célok.