Fabio Volo

Ha mindent hátrahagyva elindulok, az bátorság, vagy csak menekülés? Vagy inkább az a bátrabb, ha maradok, szembenézek a dolgokkal és megpróbálok változtatni rajtuk?

Fel sem teszem magamnak azt a kérdést, hogy helyes-e végigjárni egyetlen utat, és közben azon igyekezni, hogy minél messzebbre jusson az ember, mert az én problémám egy lépéssel előrébb kezdődik. Az én problémám az, hogy azt sem tudom, melyik az én utam.

Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az.

Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.

Eldöntöttem, hogy írok neked egy levelet. Azért ma, mert szülinapod van. Pontosan a harmincharmadik. Így ez olyan, mint egy ajándék, egy gondolat, igaz, hogy nem egy csomag, hanem csak egy boríték... de tovább tart.