Fehér Boldizsár

Egy úriember nem másokat, hanem saját magát tiszteli meg az öltözékével.

Nem voltam valami nagy véleménnyel az iskoláról. Azt láttam ugyanis, hogy fogják a kisgyerekeket, futószalagra sorakoztatják őket, aztán tápanyagokat és vitaminokat adnak nekik, hogy nőjenek és erősödjenek, meg persze tudást és tapasztalatot is pumpálnak a fejükbe, mint ahogy a ketchuposüvegeket töltik. Aztán amikor a gyerekek már mind jól tápláltak, talpraesettek és okosak, a futószalag véget ér, és egy kitüntetéssel a mellkasukon kilövik őket a hideg ûrbe. Boldoguljanak, ahogy tudnak! És ezt tartottam a legnagyobb árulásnak. Hogyan is lehetne elvárni valakitől, hogy önmaga találja meg az útját, amikor a világ már enélkül is elég bonyolult?

Íme, útmutató a világ gonoszainak: hogyan lehet tönkretenni egy ember életét? A válasz: adj neki oda egyszerre mindent, amiért küzdhet.

Egy ember onnantól nyilvánítható halottnak, hogy már nem vágyik semmire az élettől.

Az óra az időt méri (...). Bár a mutatók előre mennek, ez ne tévesszen meg. Az időből nem lesz több. Az időből kevesebb lesz.

A pokol kapuja fölé nem az lehet írva, amit Dante gondolt, hogy "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!". Sokkal inkább az, hogy "Minden rendben lesz!", meg "Kár aggódni!".

Elárulom, mi az egyetlen tanulság, amellyel véleményem szerint a történelem szolgálhat: az emberek soha nem voltak képesek otthon maradni és a saját dolgukkal törődni. Ha valaki mégis ezt tette volna, akkor jöttek mások, akik nem voltak képesek otthon maradni és a saját dolgukkal törődni, és nem hagyták az illetőt, hogy otthon maradjon és a saját dolgával törődjön. Mélységes mély a múltnak kútja.

Ha az ember tisztán akar látni, hamar kifogy a jó hírekből.

Miről szól a Biblia, ha nem arról, hogy az ember figyeljen oda, kinek a fiával húz ujjat!

Jó néhány évvel ezelőtt volt egy tanárom, aki azt mondta, az lehet belőlem az életben, ami csak akarok, hiszen még olyan fiatal vagyok, és a lehetőségek száma végtelen. Igen ám, de a döntések száma véges.

Ahogy én látom, az egyetlen dolog, amit kezdeni lehet a történelemmel, hogy az ember megtanítja másoknak. Mit kezdenek ezek a mások a történelemmel? Hát, ők is megtanítják másoknak!

Az évszázadok során az országok már túl sok sérelmet halmoztak fel ahhoz, hogy képesek legyenek a döntéseiket józan alapokon meghozni.

A tudomány makacsul ragaszkodik hozzá, hogy az életünk nem más, mint két semmi közötti rövid átmenet. De mi jobban szeretjük hinni, hogy ennek volt előzménye és lesz folytatása. Hogy valakit érdekel, hogy itt vagyunk, és nem csak úgy történnek körülöttünk a dolgok. Sok minden másban is szeretünk még hinni. - Például olyasmiben, hogy minden eleve el van rendelve az életünkben. Vagy hogy mind egy tökéletes emberpár utódai vagyunk. Vagy hogy egy fehér tollaskígyó tojta a napot az égre. Kereshet példát bármelyik kultúrából. - Hiszünk akár abban is, hogy ha rosszul viselkedünk, egy következő életben csörgőkígyóként születünk újjá. Több ezer év alatt több ezer válasszal álltunk elő, és még most is gyártjuk őket, megállás nélkül. Mert szívesebben élünk egy irracionális világban, amelynek értelme és célja van, mint egy racionális világban, amelynek nincsen.

A Föld csak egy magányos pötty, amely ott függ a mindent körülvevő, kozmikus sötétségben. És nem érkezik sehonnan sem segítség, ami megmenthetne minket önmagunktól.

Teljesen mindegy, mennyit fejlődött a tudomány. Hiába bizonyította be, hogy nem kell félnünk a babonáktól, hogy nem az esőtáncon múlik az időjárás, vagy hogy senkinek nem fog jobban menni a sora, ha legurítjuk egy szûz lány fejét a piramis oldalán. A tudás, amit összegyûjtöttünk, nem öröklődik. Ezért minden újszülött ugyanúgy csöppen ebbe a világba, ahogy az már sok ezer évvel ezelőtt is történt. Maga is, és én is így kerültünk ide. Üresen és kíváncsian. És borzasztóan vágyunk rá, hogy mindannak, amit magunk körül látunk, legyen valami értelme. Nem akarjuk elfogadni a véletleneket, nem akarjuk elfogadni, hogy a dolgok csak úgy maguktól megeshetnek. Rendnek kell lennie! - Így lesz az emberből hiedelmeket készítő állat.

A "köszönöm" és "elnézést" szavak még akkor sem okoznak galibát, ha az ember éppenséggel rosszul használja őket.

Micsoda ostobaság azt gondolni, hogy kitüntetett helyem lenne a világ rendjében! Vagy hogy bármi azért történne velem, hogy jobbra vagy rosszabbra forduljon a sorsom. Nem veszek részt semmilyen nagyszabású tervben. A saját döntéseim végösszege vagyok.

A világon minden egyes pillanatban választanunk kell, és ez felelősséggel ruház fel bennünket. De egyedül a döntéseinkben mutatkozik meg, kik vagyunk.

Aki nem lát, nem hall és nem beszél, az ne csodálkozzon, ha egy szép napon arra ébred, hogy plafonig ér a szar.

Egyetlen dolog van, ami mindig, minden körülmények között, garantáltan boldogtalanságot szül, (...) és az a háború.