Fodor Ákos

Rács? fal? bástya? torlasz? nem véd meg magadtól! - Amit másról mondasz: az is csak rólad szól...

Pár percet itt tölt, hogy utóbb időtlenül hiányozhasson.

- Tudsz játszani? - Tudok. - És szeretsz is? - És szeretlek is.

Ha közelebb van: élesebben látni, hogy elérhetetlen.

Nem emlékszem rá, Azt hiszem: hihetetlen, felejthetetlen.

Szerelemtől álmatlan forogtam hajnalig - akkor megszámoltam, hogy orrában két luk van. Mosolyogtam és elaludtam.

Valami árnyék megtaposta árnyamat - nehezteljek rá?

Én igyekszem (bárha másként is lehet) késsel-villával enni az életet.

Betegségedből gyógyulj ki. Vagy halj bele. - Csak ne kényeztesd.

Szeretett, míg csak tanultam tőle. Utóbb irigyelt s gyûlölt.

Kik mindent adtok: adjátok meg, Istenek, hogy tévedhessek.

Ne "küzdj a Jóért". Keresd és szeresd. Örülj, amikor elér.

Nem szeretsz. Érzem. - Hogy engem? vagy magadat? Magadban döntsd el.

Úgy "múltazz" - "jövőzz": tudd, hogy emléked, terved jelentelenít.

Az Élet Szárnya itt lóg hátamon; immár nem röptet: lenyom.

Bánt? bosszant? úntat? Kérj tőle valamit - és holtig elkerül...

Szerelem, amely nem érik szeretetté: részeg álom. Volt.

Ha félsz a tûztől: menj hozzá mind közelebb, hogy szíthasd, olthasd.

Szótlanná tesz a holmikorésmennyiért. - Én beszélgetnék.

Filantrópia? - Néhány embert szeretek, de a többit: nem.