Fodor Ákos

Van, ki gyönyörû. Van, kin észre kell venni. S van, ki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek.

Van egy arc, amit csak önmagunkat elképzelve látunk - lehet, hogy ez az igazi. (...) És van, van arc, amit csak az lát, aki szeret, akit szeretünk. Ez a legszebb, a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Titkok-titka, te, nem vonásaid szépek: arcod gyönyörû.

Nem adom vissza. Szemhéjam mögött őrzöm Legszebb képedet.

Isten nem hívő. A nép nem demokrata. A víz nem szomjas.

Ne apránként ölj: pusztíts, ha muszáj, hatalmasan, irgalmasan. Hadd legyen vége, mire elkezdődnék.

Lehet mindennél súlyosabb terhed az, hogy nem szorulok rád.

Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi. - Habár reménytelen e dolog itt: minden napodon hozz rendbe valamit; m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.

Mindenkinek van igaza.

Addig kerestelek, míg meg nem találtál - s hogy ez megeshetett, úgy érzem: becsesebb életnél, halálnál.

Aki nem akar meghalni, még nem biztos, hogy szeret élni.

Jaj, csak soha ne hallanám, hogy mit mond Más egy Harmadikról!

Állva szomszédos pellengéreken: m é l y e n megvetjük egymást.

Aki pontosan tudja, hogy mitől lenne boldog: sosem lesz.

Úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél.

Meglátni és le- mondani róla: egy pil- lanat mûve volt.

Mihelyt csatának tekinted az életet: el is vesztetted.

Hazudsz. Muszáj, olykor; így-úgy. Egy a fontos: hogy te ne hidd el.

Mulatok rajtad. - Ha komolyan vennélek: megkeserülnénk.

- Mit kívánsz, Igaz Barát? - Észrevett életet; észrevétlen halált.