Fodor Ákos

A rosszat is? - jó. De, hogy a Legjobbat is meg lehet szokni!

Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: az is csak múló állapot.

Miért, ugyan miért is furcsább, ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek magamtól valamit és válaszolok rá valamit, mint az, amikor két, vagy több tökéletesen idegen ember beszél, beszél, beszél?

A múlt

Segíts mindennek olyannak lennie, mint amilyen úgyis.

Életünk bármely ténye: bûn - ha megtiltják. (Okot ad rá mind.)

Ugyanazt írom: mindig más mindig másért olvassa másnak.

Hûlt helyén holmi meleg mocorgás múltán mélyebb a hideg.

Nem figyelünk, csak számítunk egymásra. Nem hangverseny: lemez.

Élek: vezetem soha, sehova be nem nyújtható számlám.

Célon-túl futok. Tudok élni nélküle, de nem szeretek.

Elejtenél? Tán fölemeltél? Te gyûlölnél? Sose szerettél! Érinthetetlenebb vagyok neked, mint hullák, csillagok.

Vizet forralnál? - Jó, ha edényt teszel a tûz és víz közé.

Visszasugárzom, amit kaptam. Mint a kő a Nap melegét.

Hiánya: minden elvesztése: hivatás: jobb-rosszabb: kevés.

Tavasz, Hatalmas! Egyfelé menet: röpít. Másként: földhöz csap.

Mért tolakodtam oda tekintetem és a tükör közé?!

Semmivel sem lett jobb, csak kissé megfáradt a gonoszsága.

A világ kérdés- ként vet föl és válaszul csak átfogalmaz.

Bizakodj - lévén helyzetünk mindenkor a l e g pillanatnyibb.