Francis Bacon

A jólét fedi fel leginkább a vétket, a balsors fedi fel leginkább az erényt.

Az emberi értelem szeme nem lát tisztán; az akarat és érzelmek párája homályosítja el: ezért alkotja meg önkényesen a tudományokat: könnyebben elhisszük ugyanis azt, amit igaznak óhajtunk.

A szabad értelem a méhhez hasonlít, mely a mindenhonnan gyûjtött anyagot saját erejéből feldolgozza és rendezi.

Csak a nagy semmi tölt el optimizmussal, de az nagyon.

A puszta kéz és az önmagára hagyatkozó értelem egyaránt keveset ér: szerszámra és segédeszközre van szüksége az értelemnek éppúgy, mint a kéznek.

Esztelen és önmagának ellentmondó elképzelés, hogy ha soha nem térünk új utakra, létrehozhatunk valamit, ami eddig soha nem létezett.

Ha minden idők minden bölcsei szövetkeznének is, egyesítenék és továbbadnák munkáikat, sejtésektől akkor sem remélhetne haladást a tudomány, mert az elme kiforratlan munkájának gyökeres tévedéseit a legkitûnőbb mûködés és a legjobb gyógyszer sem orvosolja a későbbi időben.

Lehetetlen helyes úton haladni, ha a végcélt sem tûzték ki helyesen.

Semmi sem gátolta annyira a tudomány haladását és új tudományos feladatok, új kutatási területek kijelölését, mint az, hogy az emberek önbizalom híján oly könnyen kimondják valamire: ez lehetetlen.

Ez tehát a tudomány első rákfenéje, amikor az emberek a szavakat és nem azoknak a lényegét tanulmányozzák.

Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmû tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék.