Francois de La Rochefoucauld

Egyedül az érzelem melegsége az, melynek mindig sikerül a rábeszélés. Az mintegy a természet mestersége, melynek fogásai sohasem csalnak és a legegyügyûbb ember, kit szenvedélye megihlet, sikeresebben fog rábeszélni, mint a legügyesebb szónok szenvedély nélkül.

Öreg emberek szeretnek jó tanácsot adni, hogy vigasztalódjanak, amiért már nem adhatnak rossz példát.

Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.

Szeretünk átlátni másokon, de nem szeretjük, ha mások átlátnak rajtunk.

Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat.

Több erőnk van, mint akaratunk, s gyakran csak mi magunk előtt való mentségül képzeljük azt, hogy valami lehetetlen.

Éppoly könnyû magunkat ámítani, anélkül hogy észrevennénk, mint amilyen nehéz másokat ámítani, anélkül, hogy észrevennék.

Az erények belevesznek az érdekbe, akárcsak a folyók a tengerbe.

Szeretek olvasni, különösen azokat a könyveket, amelyek csiszolják a szellemet, és megszilárdítják a lelket. Különösen örvendek akkor, ha ezt az örömet egy másik szellemdús lénnyel is megoszthatom; mert együtt lévén minden pillanatban elmélkedhetsz olvasmányaid felett, s a maguk nemében ezek a pillanatok jelentik a legkellemesebb és leghasznosabb társalgást.

Nagy tehetség kell a tehetség elrejtéséhez.

Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.

Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.

Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.

A halál olyan, mint a nap: nem tudunk szembenézni vele.