Francois-René de Chateaubriand

A természetet megtaláljuk és csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban.

Az emberek hálátlanok, de az emberiség hálás.

A középszerûség nem a maga mivoltától erős, hanem azoktól a középszerûségektől, amelyeket képvisel; s ebben az értelemben félelmetesen nagy a hatalma.

A fa levelenként hullatja lombját: ha az emberek minden reggel megfigyelnék, hogy mit veszítettek az előző napon, észrevennék szegénységüket.

A nagy bánatok, akárcsak a nagy örömök, megrövidíteni látszanak az időt; mindaz, ami erősen foglalkoztatja a lelket, meggátol bennünket abban, hogy számláljuk a pillanatokat.

Nem az az eredeti író, aki senkit nem utánoz, hanem akit senki nem tud utánozni.

Az ember élete nem egy és oszthatatlan. Több életet él, egyiket a másik után, s ebből fakad nyomorúsága.

Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.

Helyesebb, ha nem sokat foglalkozunk az öregséggel, hanem elég harcos életet élünk, hogy akkor is ragaszkodni tudjunk még hozzá, amikor már elvesztettünk minden illúziót és kihalt bennünk a szenvedély.

Ifjúkorunk örömei, amikor emlékezetünkbe idézzük őket, olyanok, mint a romok, amelyeket fáklyafényben nézünk.

Az ízlés a lángész józansága; ízlés nélkül a lángész csak fennkölt őrület.

Nem minden lélek képes ugyanúgy a boldogságra, ahogyan nem minden föld ad egyforma termést sem.