Frank Herbert

Vannak olyan körülmények, amikor a gonoszság kiolthatja a gonoszságot.

Hajlamosak vagyunk azzá válni, mint ami a legrosszabb az ellenfelünkben.

A szabályok erődítményeket teremtenek, melyek mögött kis elmék kiskirályságokat kreálnak. Ez jó időkben veszedelmes állapot, krízishelyzetben pedig katasztrofális.

Mindenféle elzárkózás melegágya a kívülállók gyûlöletének. (...) És ennek keserû a gyümölcse.

Milyen csábító az, hogy magas falakat emeljünk, és kizárjuk a változást. Hogy megrohadjunk itt, önelégült kényelmükben.

A birtoklás érdekes kérdés. (...) Vajon mi birtokoljuk ezt a bolygót, vagy ő birtokol minket?

Az élet intenzívebben tenyészik, ha fenyegetik.

Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat.

Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyûjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.

Azoknak, akik meg akarják ismételni a múltat, a kezükben kell tartaniuk a történelemtanítást.

A szabályok minden egyes meglepetéssel változnak.

Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.

Csak a nagyon ostobák figyelmét kerüli el, hogy a hatósági pozíció a létező legjövedelmezőbb bûnterep.

Ha azt hiszed, tudsz valamit, az a legbiztosabb akadály a tanulás előtt.

Megszelídíteni annyit jelent (...), mint valamit beleilleszteni egy megfelelő túlélési mintába.

A nők az egy nemhez tartozás alapján szolidárisak, és ez a szolidaritás átlépi még az osztály- vagy kasztkorlátokat is.

A nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Rétegzett társadalmakat hoznak létre. A rétegzett társadalom pedig örök kihívás az erőszaknak. Nem esik szét. Felrobban.

A háború a káosz legkönnyebben hozzáférhető formája.

Ha nincs ellenség, csinálni kell. Az a haderő, amelynek nincs külső célpontja, mindig a saját népe ellen fordul.

Egy férfihadseregben a lojalitás inkább kötődik magához a hadsereghez, mint a civilizációhoz, amely fenntartja a katonaságot. A női hadseregben a lojalitás a vezérre irányul.