Frank Herbert

A ragadozó feljavítja a nyájat.

Nem létezik szabályok által irányított kreativitás. (...) Ha szabályokat keresünk a kreativitásban, az olyan, mintha az elmét próbálnánk elválasztani a testtől.

Az ellenségek erősítenek titeket. A szövetségesek viszont gyengítenek.

A kormányzás mûvészete (...) nem más, mint a káosz fölötti irányítás. (...) A káosz nem meglepetés. Előre látható tulajdonságai vannak.

Minden tûznek megvan a maga kioltója.

A cselszövések révén csiszolhatjuk kreativitásunkat.

Tegyél különbséget farkas és kutya, ze`eb és ke`leb között. (...) A farkas olyan személy, aki visszaél a hatalommal. Csakhogy farkas és kutya között van egy homályos zóna, ahol nem tudod megkülönböztetni őket egymástól.

A vallás a felnőtt versengése a gyermekkel. A vallás a letûnt hitek betokozódása. Van benne mitológia - ami sejtések sorozata -, rejtett feltételezések a világban élő bizalomról, személyes hatalomra törő emberek megnyilvánulásai és egy kevés igazi megvilágosodás. A végső, kimondatlan parancsolat mindig a "ne kérdezz!" Mi azonban kérdezünk. Gyakorlati okból megszegjük a parancsolatot. A feladat, aminek testestül-lelkestül szenteljük magunkat, a képzelet felszabadítása, hogy az emberi nem kreativitás-érzékének szolgálatába állíthassuk.

Az a baj a békével, hogy hajlamosabb a hibák büntetésére, mint a kiemelkedő tevékenység jutalmazására.

A béke megoldásokat követel, eleven megoldásokra azonban soha nem juthatunk, csak törekedhetünk feléjük.

Vannak kérdések, amikre nincsen válasz. (...) Ez egy változó világ, és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás. Rengeteg behatásra reagálunk. A jövőnk folyton újrarendeződik. Van viszont egy akadály, amitől meg kell szabadulnunk. Ez megköveteli tőlünk, hogy megtegyünk egy brutális dolgot, hogy legdrágább, legforróbb vágyaink ellenében cselekedjünk... De kénytelenek leszünk megtenni.

Minden nap, minden perc változást hoz. (...) Az ember a pillanatok felismeréséből tanul.

A szabadság magányos dolog.

Kibékíthetetlen ellentétek nem léteznek, csak az ember gondolatvilágában.

Milyen könnyû a gondolatainkra támaszkodni az érzékszerveink helyett!

Ha az embernek szálka ment az ujjába, nem muszáj az egész kart kitépni.

Azt mondják, csupán egyetlen fajta félelem van, amin nem tudunk felülkerekedni: a saját hibáinktól való félelem.

A nyelvek felépítése az életmód specializációját tükrözi. Minden specializáció felismerhető a szavakról, a posztulátumokról, a mondatstruktúráról.

A létezés fonalai számos ismeretlen tényezőnek engedelmeskedve gabalyodnak össze.

Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.