Szerző

Frank Herbert

Az elme ránk kényszerít egy keretet, amelyet "valóságnak" hív. Ez az önkényes keret hajlamos szinte teljesen függetleníteni magát attól, amit az érzékeink jeleznek.
A vallás elnyomja a kíváncsiságot.
Azok az elvárások, amelyeket a történelem támaszt egy generációval szemben, gyakran széthullanak a következő generációban.
A zavaros igazság nem igazság.
A specialistákban nem lehet megbízni (...). A specialisták a kizárás mesterei, a beszûkültség szakértői.
Ha a mintákból lehet valamit tanulni, akkor azt, hogy a minták ismétlődnek.
A tudás kezdete - annak a felfedezése, hogy valamit nem értünk.
Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja.
A hallás - az hallás. Abból, ami létezik, nem lehet létrehozni önmagát, mert már létezik. A létezés - az létezés.
A szavak bármennyi terhet elbírnak, amennyit mi akarunk. Csak megegyezésre van szükség, és egy hagyományra, amelyre építeni lehet.
Az egyetlen tartós múlt szavak nélkül rejtőzik benned.
A történelem hajlamos aránytalanul felnagyítani egyes tulajdonságokat, míg a többiről megfeledkezik.
A szakadatlan háborúskodás felszínre hozza a saját társadalmi körülményeit, amelyek minden korban hasonlóak. Az emberek az állandó éberség állapotába kerülnek, hogy elhárítsák a támadásokat. Minden új dolog veszélyes határzóna lesz.
Az örökké is csak illúzió.
A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik - a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyûjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat megosztásában. A temetési siratás a nőktől ered. A vallás a nők monopóliumaként indult, csak azt követően vették el tőlük, hogy túlságosan domináns társadalmi erővé lett. A nők voltak az első gyakorló és kutató orvosok. Sosem volt tiszta egyensúly a nemek közt, mert az erő együtt jár bizonyos szerepekkel, mint ahogy bizonyosan a tudással is.
A látványos külsőség is egyfajta védelem.
A vallás radikálisokat és fanatikusokat szül.
Sok múlik azon, hogy az emberek miről álmodoznak a szívük titkos mélyén.
Az idő minden véges szemlélő számára lejár egyszer.
A rövid távú döntések hosszú távon általában kudarcot vallanak.