Frans de Waal

A lelkiismeret nem valami testetlen fogalom, amely csak a kultúra és a vallás összefüggésében érthető meg. Az erkölcsnek éppen olyan erős neurobiológiai gyökerei vannak, mint bármi másnak, amit csak teszünk, ami csak vagyunk.

Az aggodalomban és a kegyetlenségben több a közös vonás, mint hinnénk. Voltaképpen egyazon érem két oldalát jelentik.

Az érzelmek gyakran nálunk is jobban tudják, mi a jó nekünk, bár nem mindenki hajlandó odafigyelni rájuk.

Nem azok a legnagyobb hősök, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint mindenki más, hanem azok, akik a mások iránti empátiájuk folytán megtagadják a szörnyû parancsok végrehajtását.

A politika a félelmekről és a reményekről szól, a vezetők jelleméről és az általuk kiváltott érzésekről.

Amit az emberek az érzelmeikről elmondanak, az gyakran hiányos, olykor egyértelmûen téves, és mindig a valóság egyfajta nyilvánosságnak szánt, módosított változata.

Még a legjobb és legpontosabb leírások sem érhetik el, hogy azt érezzem, amit a másik ember. Az érzések személyes élmények, és beszélhetünk róluk annyit, amennyit csak akarunk, akkor is személyesek maradnak.

Ezért is olyan üdítő dolog csimpánzokkal dolgozni: ők pontosan olyan őszinte politikusok, amilyenekre vágyunk.

A haragot és az agressziót olykor antiszociális érzelmekként jellemzik, pedig valójában nagyon is szociálisak. Ha egy város térképén feltüntetnénk, pontosan hol kiabálnak egymással, sértegetik egymást, csapkodják az ajtót és dobálnak porcelánt az emberek, akkor a pontok a családi otthonokban koncentrálódnának - nem az utcán, nem a stadionokban vagy a bevásárlóközpontokban, és nem is az iskolák udvarán, hanem a lakásokban. Valahányszor a rendőrségnek emberölési ügyet kell megoldania, az első gyanúsítottak mindig a családtagok, a szeretők és a közeli munkatársak. Mivel az agresszió célja a szociális kapcsolatok feltételeinek a meghatározása, jellemzően ezekben a kapcsolatokban jelentkezik.

A civilizáció nem holmi külső erő, hanem mi magunk vagyunk. Soha nem léteztek biológia nélküli emberek, mint ahogy nem voltak kultúra nélküliek sem.

A "Ne kívánd meg!" remek tanács, de még jobb, ha nem adunk okot a megkívánásra.

Minden állat megnyomorít vagy megöl más élőlényeket. Még a legorganikusabb kertész sem tud úgy tevékenykedni, hogy ne sértené más életformák érdekeit, hiszen élőhelyektől fosztja meg a vadon élő állatokat, rovarokat öl természetes peszticidekkel, és növényeket áldoz fel az emberi fogyasztás céljából. A természet szövetének részeiként érdekeinket folyamatosan összevetjük más élőlényekével, és általában a saját érdekeinknek kedvezünk.

Az embereknek nem kell egyformának lenniük ahhoz, hogy egyenlőek legyenek.

Az emberi agy nem sokkal több, mint egy feljavított majomagy.