Ugrás a tartalomra
A haragot és az agressziót olykor antiszociális érzelmekként jellemzik, pedig valójában nagyon is szociálisak. Ha egy város térképén feltüntetnénk, pontosan hol kiabálnak egymással, sértegetik egymást, csapkodják az ajtót és dobálnak porcelánt az emberek, akkor a pontok a családi otthonokban koncentrálódnának - nem az utcán, nem a stadionokban vagy a bevásárlóközpontokban, és nem is az iskolák udvarán, hanem a lakásokban. Valahányszor a rendőrségnek emberölési ügyet kell megoldania, az első gyanúsítottak mindig a családtagok, a szeretők és a közeli munkatársak. Mivel az agresszió célja a szociális kapcsolatok feltételeinek a meghatározása, jellemzően ezekben a kapcsolatokban jelentkezik.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés.
Jon Kabat-Zinn
-
Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínûséggel segítünk a bántalmazottakon.
Adam Grant
-
Az előítéletesség és a szélsőségesen agresszív cselekedetekre való hajlam éppen akkor a legerősebb, amikor nincs személyes érintkezés "az idegennel", megteremtődik viszont a potenciális ellenség képe. Egyszerûen azért, mert ez tulajdonképpen egy projektív felület: minden negatív érzésemet, indulatomat, minden problémámat rá tudom vetíteni. Még egy viszonylag egészséges társadalomnak is - hát még egy megnyomorítottnak - szüksége van arra, hogy bûnbakot találjon. Ebből a szempontból a menekült ideális célpont, hiszen róla végképp semmit nem tudunk, tehát minden bennünk lévő dühöt rá tudunk vetíteni. Ebből egy "majdhogynem társadalmi konszenzus" alakulhat ki, hiszen mindnyájunknak vannak sérelmei, a menekültekkel szembeni utálatunk pedig olyan téma, amit meg lehet osztani másokkal.
-
Az ember, éppúgy, mint az állat, eredendően agresszív lény, természetéhez tartozik a kegyetlenség; és ha a civilizáció kegyetlenségének elfojtására kényszeríti, akkor az egyéni agresszió közösségi formákban keres kiutat: kisebb mértékben levezethető futballmeccsek és bikaviadalok által, de igazi kielégülés csak a népek egymás közti gyûlölete, a háború.
Szerb Antal
-
Vannak pillanatok, amikor a harag, ha megfelelően használjuk, szükséges és hatékony eszköz. Azonban a düh és az agresszió darabokra tépheti azt, aki kimutatja.
-
Az érzések nem próbálnak megölni senkit, még a fájdalmas érzések sem. A szorongás az, amikor egy érzés túl nagyra nő. Amikor agresszív és veszélyes lesz. És te vagy a felelős a következményekért. Azért, hogy kezeltesd. De a kiváltó okért nem te felelsz.
Patrick Ness
-
Ha valaki megsérti az érdekemet, haragot érzek, de ha ez az érdeksértés egyben szabályszegés is, akkor felháborodom. Minél fontosabb szabályt, értéket sért a magatartás, annál erősebb a társadalomban a felháborodás. A jognak számolnia kell ezzel.
-
Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tûzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.
Lackfi János
-
Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága.
Csernus Imre
-
A fájdalom és a harag egészséges érzelmek. Arról árulkodnak, hogy emberek vagyunk, és fontos számunkra a kapcsolatunk, ugyanakkor értékes személynek is tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. Ezek az érzések az igazság és a méltányosság iránti elkötelezettségünket mutatják, és fontos, hogy helyesen kezeljük őket.
Gary Chapman