Mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat. Aztán történik valami, és hirtelen ott állunk, és olyan szavakra gondolunk, mint a ha.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy reménykedve tekintünk a jövő elé, egyre többet gondolunk rá, és elképzeljük, hogyan fog kinézni. És minél többet foglalkozunk gondolatban vele, illetve minél inkább számítunk a pozitív eseményre, annál jobban örülünk neki, amikor végre elérkezik. Michael Slepian
2. Akár tetszik, akár nem, az határoz meg bennünket, amit megteszünk, és nem az, amit csak szeretnénk megtenni. A pragmatikus optimistákat nem érdekli, hogy valaki mit tenne, ha több ideje lenne, ha a főnöke megértőbb volna, ha ő maga lenne a főnök, vagy ha most lenne a jövő hét. Azok vagyunk, amit meg is teszünk. Ennyi.
3. Kézben tartjuk az időt, mondjuk, holott az idő tart kézben bennünket, végighajtva minket azokon a pillanatokon, amelyeknél pedig szívesen elidőznénk. Naomi Alderman
4. Annyi mindent készpénznek veszünk. Mindig azt hiszed, hogy még van időd megtenni vagy elmondani valamit, szóval nem erőlteted a dolgot, elfeledkezel róla, hogy a végzet bármikor közbeszólhat, vagy a múlt hibái kísérteni kezdenek. Az ember sosem számít arra, hogy kifut az időből.
5. Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltûnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. Carl Gustav Jung
6. Igazában nem is jó, ha az embernek sok ideje van. Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt. Peter Soyer Beagle
7. Az emberek megváltoztatják nézeteiket, és maguk alig-alig veszik észre. Aztán hirtelen rádöbbennek. Ilyenkor büszkék, és azt mondják: "Mi vagyunk az új idő." És gyakran még hozzáteszik: "Hiszen régebben ostobák voltak az emberek!" Ernst Hans Gombrich
8. Az emberek ilyenek. Megkérdőjelezünk mindent, amiben hiszünk. Ez alól csak az kivétel, amiben igazán hiszünk, mert azt mindig, fenntartások nélkül is elfogadjuk. Orson Scott Card
9. Fiatalon és egészségesen azt hisszük, örökké fogunk élni. Nem aggódunk amiatt, hogy elveszítjük valamely képességünket. Azt mondják nekünk, "tiéd a világ", "határ a csillagos ég", és így tovább. Hajlamosak vagyunk a jutalmazás elhalasztására - például arra, hogy éveket fektessünk képességek elsajátításába, vagy erőforrásokat egy fényesebb jövőbe. Atul Gawande
10. Az ember mindig azt gondolja, hogy ha elérte a következő célját, azután nem lesz már több, és végre elkezdhet élni. "Ha majd megszerzem a jogosítványt... Ha majd egyszer férjhez megyek... Ha majd a gyerekek kirepülnek a házból..." Ha, ha, ha... mindig jön egy újabb "ha".