Fredrik Backman

Az anyák és lányaik különleges módokon tudják megbántani egymást, talán azért, mert a lányok gyakran cipelik anyjuk bûntudatát, és a végén olyan bûnök miatt veszekednek, amelyeket el sem követtek.

Amikor a gyerekeinkben csalódunk, magunkban csalódunk.

A legnehezebb a saját magunkról alkotott elképzelésünket megváltoztatni.

Akkor se bíznám rád a sörömet, ha már megittam volna.

Minden tizenéves életében van egy időszak, mikor kihozhatják magukból a maximumot, de senki sincs felkészülve arra, hogy ez az időablak milyen hamar be is csukódik.

Mindig a békét reméld, de mindig háborúra készülj!

Nem olyan egyszerû felnőni, de sokkal nehezebb hagyni, hogy más felnőjön.

A győzelem mindenre orvosság.

Világos, hogy minden háborút férfiak kezdenek, de hogy hogyan voltak képesek megnyerni egyet olykor, kész rejtély.

Hogyan ítéljük meg, hogy rendes helyen élünk-e? Honnan tudjuk, vajon korrupt-e a városunk? Attól függ, hogy a leleplezett botrányokat számoljuk-e, vagy azokat, amelyek titokban maradnak. Az igazságot nem a legnagyobb hatalommal bíró lakos alapján kell lemérni, hanem a leggyengébben. A korrupciót nem azzal mérik valójában, hogy mikor bukunk le, hanem hogy mit vagyunk képesek elrejteni.

Annyira hideg van más embereken kívül, hogy megfagyunk egymagunkban.

A hoki vagy életünk része volt, vagy sem. Ha nem szereted meg időben, és felnősz, azt képzeled, csak egy sport. Ha viszont gyerekként játszottál, a szíved pihent, mert azt hitte, csak egy játék. Ha igazán szerencséd van, sosem szûnik meg annak lenni.

Akik utálták a gyerekkorukat, empatikusabbá válnak, mint akik szerették. Mert akinek nehéz sora volt, más valóságokról álmodott, de akinek könnyû dolga volt, mást nem is nagyon tud elképzelni. A boldogságot magától értetődőnek vesszük, ha a kezdetektől részünk lehetett benne.

Minden gyermek a szülei gyerekkorának áldozata, minden felnőtt meg akarja adni a gyerekének, amije megvolt, vagy amit hiányolt.

Emlékszem még arra az estére A boldogság utolsó emléke Egy kis ideig csak néztünk és álltunk Mert újra az lettél, akire vártunk A játékra mondtad az igent Miközben a szíved pihent Az voltál, ami a saját álmod Boldog, szabad, biztos, de látod Nem tudom, hova sodort a sors.

Kétféle politikus létezik: a provokátor és a manipulátor. Az egyik tapogatózik, míg meg nem találja a gyenge pontokat, a másik viszont pontosan tudja, mit keres.

A legnagyobb tehetségek (...) rózsaszín virágok, amelyek a zord körülmények ellenére kivirágoznak egy fagyott kertben.

A temető célja, hogy lezárást adjon, de sokunk számára a sírok kérdőjelek. Miért? Miért pont te? Miért ilyen korán? Hol vagy most? Kivé váltál volna, ha minden másképp alakul?

A legtöbb ember nem akarja megtudni az igazságot saját magáról.

Amikor az ember egy állaté, nehéz elmagyarázni, hogy az több lesz ezáltal, mint egy állat. Több empátia kell hozzá, mint amire a többség képes.