Fredrik Backman

Minden út az életben így vagy úgy, de "elvezet ahhoz a valamihez, amihez vezetnie kell."

Az embert büszkeséggel tölti el, ha a kezében van az irányítás. Ha igaza van. Ha tudja, melyik utat kell választania, és el tudja dönteni, hogy lazítani kell egy csavaron vagy húzni.

Valamit tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen megvehető: mit ér egy ember?

Mi értelme azon merengeni, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy? Az ember az, aki megteszi, ami tőle telik, és ezzel jól is vagyunk.

Minden embernek tudnia kell, miért küzd.

Olyan világot élünk, ahol a hasznos emberek egyszerûen kimentek a divatból.

Miféle szeretet hagyja magára a másikat, ha már nem olyan könnyû vele? Milyen az, aki lemond a másikról a rosszban? Magyarázza meg, miféle szeretet az!

Az emberek (...) azt mondják, alig várják a nyugdíjat. Hogy lehet egész életedben az után vágyakozni, hogy felesleges legyél? Koloncnak lenni a társadalom nyakán, miféle ember álmodozik erről? Hazamenni, és csak várni a halált.

A három legrémesebb szó a világon (...) az "elemet nem tartalmaz".

Ma tudni kell akármiről lökni a szöveget minden marhával, aki kartávolságon belülre téved, csak mert az olyan "menő ". (...) Nem tudta, hogy kell ezt csinálni. Talán a neveltetésén múlott. Talán az ő generációja nem készült fel kellőképpen egy olyan világra, ahol mindenki csak beszél arról, hogy csinálni kéne dolgokat, de ahhoz már nem ért, hogy ténylegesen megcsinálja őket.

Hogy a fenébe nem képes valaki utánfutóval tolatni? (...) Mennyire lehet már nehéz rájönni, hogy merre van a bal és a jobb, aztán pedig fordítva csinálni? Egyáltalán: hogyan boldogulnak ezek az emberek az életben?

Senki sem akar felelősséget vállalni. Egy csomó férfi gondosan nyírt szakállal mindenütt, akik váltogatják a munkahelyüket, a feleségüket és az autómárkákat. Ahogy jön. Ahogy jólesik.

Ezt ma már senki sem csinálja, a felelősségvállalást. (...) Senki sem akar dolgozni. Egy egész országnyi ember, aki egész nap csak ebédelni akar.

Egy ember természetesen megválaszthatja a tetteit, de (...) életében több a körülmény, mint a tett.

Az ember sosincs igazán egyedül egy erkélyen állva, ott vannak az autók, a házak, meg az emberek az utcán. Az ember köztük is van, meg nem is. Ez a legjobb az erkélyekben.

Figyelemre méltó, milyen hatalma lehet egy helynek az ember fölött, ahol még sosem járt.

Figyelemre méltó dolog az út menti községekben, hogy ugyanannyi okot lehet találni az onnan való elutazásra, mint kifogást az ott maradásra.

Az ember az unoka oldalára áll. Mindig. Senki másra nem kell tekintettel lennie.

Egy királynőnek csak addig van hatalma, míg minden alattvalója is fél a konfliktusoktól.

Valamivel törődnie kell az embernek. (...) Ha az ember nem törődik dolgokkal, akkor nem is él. Akkor csak úgy létezik.