Fredrik Backman

A nevetés felszabadító. Összekovácsolhat egy csapatot. Sebeket gyógyít, és elûzi a csendet.

Lehet valamit szeretni anélkül is, hogy minden egyes apró részletét szeretnénk. Igaz ez a hokira is, meg a barátságokra is.

Amikor jól megy egy csapatnak, mindent egyszerûbbnek éreznek, és automatikusan egyre jobbak lesznek. De ha sikerül összezavarni őket, csak minimálisan is, meglátod, még inkább összezavarják saját magukat.

Az életről szóló egyenletet elvileg könnyû kiszámolni, nem a matematika hibája, hogy mégsem sikerül soha. Vegyük a négyjegyû számot a kő jobb oldalán, vonjuk ki belőle a bal oldalit, szorozzuk be 365-tel, tegyünk hozzá egy-egy extra napot a szökőévek miatt. De akárhogy is, nem fog stimmelni. Hiába számoljuk át, hiába kezdjük elölről, sosem lesz jó, nem lesz elég. Túl kevés lesz ahhoz, hogy kikerekedjen belőle egy egész élet.

Ha sokan hallgatnak, akkor egy maroknyi csoport hangja is azt a benyomást kelti, hogy mindenki ordít.

Olyan gyorsan meg lehet győzni egymást arról, hogy ne emberként tekintsünk egy másik emberre!

Nem a szeretet tart össze a legjobban egy csoportot, mert a szeretet bonyolult. A gyûlölet pedig egyszerû. Tehát az első, hogy mindig kiválasztjuk, hogy melyik oldalon állunk, mert azt könnyebb, mint állandóan eltérő gondolatokat latolgatni. A következő lépés, hogy olyan tényeket keresünk, amelyek igazolják azt, amiben hiszünk. A harmadik pedig, hogy vakká válunk az ellenség emberi mivoltára.

A gyûlölet roppant ösztönző tud lenni. Könnyebb úgy eligazodni a világban, ha felosztjuk barátokra és ellenségekre, jókra és gonoszokra. Nem a szeretet tart össze a legjobban egy csoportot, mert a szeretet bonyolult. A gyûlölet pedig egyszerû.

A gyermekek kegyetlenül gyorsan felnőnek.

Az álszentséget átkozottul nehéz beismerni.

Egyszerûbb az okról beszélni, mint a problémáról.

Ha tényleg a szívedre teszed a kezed, kit mentenél meg, ha csak egyet választhatnál? Kit húznál ki a jéghideg vízből először, ha a mentőcsónakba csak bizonyos számú ember fér? A családodat. Mindig a családdal kezdjük.

Egyrészt azért túlélő a fajunk, mert összetartunk és együttmûködünk, másrészt viszont azért, mert az erősebb egyedek a gyengébbek kárára fejlődnek. Örök vita tárgya, hogy milyen mértékben vagyunk kötelesek törődni egymással. Hogy mennyire lehetünk egoisták.

- Nem tudok táncolni (...). - Pedig nagyon egyszerû. Állj mozdulatlanul, aztán hagyd abba.

Mi egy közösség? A választásaink összessége.

Azt, hogy lehetek-e a barátod, nehéz megkérdezni. Azt, hogy kérsz-e egy kávét, sokkal könnyebb.

Minden gyerek tudja, mennyibe kerülnek azok a dolgok, amelyeket nem engedhetnek meg maguknak.

Mit jelent az otthon? Egy helyet, amely hozzád tartozik.

Az ember semmit sem ér, ha egyedül van a világon.

A jéggel a természet azt akarja üzenni az embernek, hogy hagyja a vizet békén.