Fredrik Backman

A függők a drogoktól függenek, a hozzátartozóik pedig a reménytől.

Szerintem mindig félig tele a pohár, és akkora, hogy abba pont bele lehet fulladni.

Mindenki szeret valakit, és mindenki, aki szeret valakit, szokott kétségbeesve, éberen feküdni egész éjszaka, és azt számolgatni, hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is emberek legyünk. Ilyenkor vetemedünk olyasmire, ami utólag érthetetlennek tûnik, holott akkor az látszott az egyetlen kiútnak.

Pszichológiára akkor van szükség, ha az ember azt képzeli magáról, hogy delfin. Pszichiátriára pedig akkor, ha meggyilkolta az összes delfint.

A társadalom olyasmivé fejlődött, ahol már semmi sem az, aminek lennie kellene.

Többet kéne gondolkodnia, erre gondolt már?

Lelke mélyén mindenki jó akar lenni. Kedves. A baj csak az, hogy nem mindig tud az ember kedves lenni az idiótákkal, lévén idióták.

Hihetetlen, hogy manapság mi mindent meg kell tennie az embernek! Legyen családja, munkája, tető a feje felett, fizessen adót, vegyen tiszta fehérnemût, jusson eszébe az átokverte wifi-jelszava. Néhányunknak sosem sikerül felülemelkedni a káoszon, az életünk csak folyik, miközben a föld kétmillió kilométer per óra sebességgel száguld az ûrben, mi pedig pánikba esve reszketünk a felszínén, akár az elhagyott zoknik.

A fiúknak lehetetlenség megérteni, az apák pedig szégyellik bevallani: igazából nem azt akarjuk, hogy a gyermekünk az álmait kövesse, vagy a nyomdokainkba lépjen. Mi akarunk a nyomdokaikba lépni, amikor a mi álmainkat követik.

Nem veszekedhetünk azért, hogy nyerjünk. Mert akkor előbb-utóbb az egyikünk nyer (...). Azt pedig egyetlen házasság sem éli túl.

A szerelemnek előbb-utóbb vége, és akkor beköszönt a veszekedés korszaka, akár tetszik, akár nem.

Egy ember, aki katasztrofális helyzetbe került, ritkán tesz két lépést hátra, inkább teljes sebességgel robog tovább, egyenesen előre. Olyan életet teremtettünk, ahol látjuk a többieket falnak csapódni, de mi mégis abban reménykedünk, hogy nekünk sikerül áthaladnunk. Minél közelebb érünk, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy valószerûtlenebbnél valószerûtlenebb véletlenek folytán mi megmenekülünk, de akik látnak minket, azok... a becsapódásra várnak.

Amikor két ember már nagyon régóta együtt van, az apróságok jelentik a legtöbbet. Egy hosszú házasságban szavak nélkül is lehet veszekedni, viszont ahhoz se kellenek szavak, hogy azt mondjuk a másiknak, "szeretlek".

Egy eladásra szánt lakás nem nézhet ki úgy, mintha valaki lakna benne, mert akkor csak sorozatgyilkosok akarnak beköltözni, egy eladásra szánt lakásnak úgy kell kinéznie, mintha valaki lakhatna ott. Az emberek nem képet akarnak venni, hanem keretet.

A legtöbb ember szívesebben lenne gazdag, mint boldog.

A boldogság olyan, mint a pénz. Kitalált érték, ami olyasvalaminek felel meg, amit nem tudunk lemérni.

Mintha az idiótákat leszámítva bárki másnak az lenne az életcélja, hogy egyfolytában boldog legyen!

A szerelem varázslatos, romantikus, féktelen... de a szerelem és a szeretet két külön dolog. Vagy? Nem így van? Senki sem bír éveken keresztül szerelmes lenni. Amikor az ember szerelmes, nem tud másra gondolni, elfelejti a barátait, a munkáját, az éhséget. Ha egyfolytában szerelmesek lennénk, éhen pusztulnánk. A szeretet azt jelenti, hogy... olykor-olykor szerelmesek vagyunk. Józanul.

Lehetetlen pontosan megállapítani, mikor és hol kezdődik egy függőség, ezért hazudik mindenki, aki azt állítja, hogy "ura a helyzetnek". A drog olyan, mint az alkonyat, hiába él bennünk az illúzió, hogy mi döntjük el, mikor oltunk lámpát, ez a hatalom sohasem volt a miénk, a sötétség az sötétség, és akkor nyel el minket, amikor kedve támad.

Nehéz elmagyarázni egy tizenkét évesnek, hogy amikor kicsi voltál, én pedig túl gyorsan mentem, utánam szaladtál, és megfogtad a kezem. Azok voltak életem legszebb pillanatai. Az ujjbegyed a tenyeremben.