Lehetetlen pontosan megállapítani, mikor és hol kezdődik egy függőség, ezért hazudik mindenki, aki azt állítja, hogy "ura a helyzetnek". A drog olyan, mint az alkonyat, hiába él bennünk az illúzió, hogy mi döntjük el, mikor oltunk lámpát, ez a hatalom sohasem volt a miénk, a sötétség az sötétség, és akkor nyel el minket, amikor kedve támad.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedély olyan, mint a drog: kezdetben azt hiszi az ember, hogy az uralma alatt tartja, de egy napon kénytelen beismerni, hogy a drog uralkodik rajta. Guillaume Musso
2. Függőség az, amikor tudjuk, hogy boldogsághiányunkat olyasmivel enyhítjük, ami más hiányérzetet generál; egyre több kell belőle, ezért nehéz kordában tartani. Ha nem sikerül, teljes mértékben eluralja életünket, ha nem kaphatjuk meg, minden egyéb vágyunkat fölülírja. Erőss Zsolt
3. A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért. Paulo Coelho
4. Minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz vágyni valamire, olyan dolgokról kezdesz fantáziálni, amikről korábban még csak nem is álmodtál, és mielőtt feleszmélhetnél, villámcsapásszerûen önt el a szeretet és az izgalom. Azon kapod magadat, hogy úgy viselkedsz, mint egy megszállott drogfüggő, ha nem kapod meg az adagod, rosszul vagy, megőrülsz, és a díler, aki korábban folyamatosan termelte benned a vágyat, most mégis megvonja tőled a vágyott szert, amit korábban ingyen és bérmentve adott. Azon kapod magad, hogy lefogytál, reszketsz egy sarokban és a lelked is eladnád, ha még egyszer kapnál belőle. Időközben vágyad tárgya próbál megszabadulni tőled, és úgy néz rád, mintha még sohasem látott volna. Az a vicces, hogy nem hibáztathatod, hiszen nézz csak magadra, igazi csődtömeg vagy, igazság szerint te sem ismersz magadra. Végül eléred a vak szenvedély utolsó fázisát, teljesen és visszavonhatatlanul lejáratod magadat.
5. Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerûen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható. Kormos Anett
6. A szerelem (...) egyfajta függőség, éppen olyan, mint cigarettázni vagy kokaint használni, csak ebben az esetben a jutalom nem a drog, hanem a másik személye. Attól azonban, hogy a másik elérhetetlen lesz, hogy a jutalom megszûnik, az agyi jutalmazórendszer még aktív marad, mi pedig továbbra is akarjuk, sóvárgunk utána, vágyunk rá.
7. A drog rabszolgájának lenni nem olyan életforma, amire normális ember szívesen vállalkozna. Nem mintha a függőséggel élők ne akarnának változni, de az agyuk károsodott. Mint az a hasnyálmirigy, mely nem képes több inzulint termelni, egy függő agya már képtelen az önkontrollt szabályzó anyagok előállítására. A cukorbetegeket nem üldözzük hormonális hiányosságaikért, igazságos-e ezt tennünk a drogfüggőségben élőkkel?
8. Drogokat szedsz, rendben. A vegyszerek keresztülmennek a testeden, az agyadon. (...) De hadd mondjam el neked, függője lehetsz a fájdalomnak, a bûnösségnek, a gyûlöletnek. Mert amikor halottnak érzed belül magad, még a rossz érzések is éreztethetik veled, hogy élsz.
9. A gazdagok gyerekei (...) könnyen lesznek elkényeztetett drogos hülyék, és akármilyen szemtelen, lopós, idegesítő arcok lettek, bizony nem hibásak ők emiatt. Ha mindened megvan, nincs semmi kihívás, és cél, amit elérhetnél. Így nincs sikerélmény sem az életedben, vagyis nincs boldogság, ami nyilván hiányozni kezd egy idő után. Ezt valahol meg kell találni, és elvileg a drogok által kiváltott érzés hasonlít rá, még akkor is, ha kamu. A szülők meg csodálkoznak, hogy kábítószerezik. Szabó Eszter
10. Az idő úgy hat ránk, mintha nyugtatót szednénk, eltakarja előlünk a tagadhatatlan valóságot. Minden, amik vagyunk, amihez hozzáérünk, amit a szánkba veszünk, amit magunkévá teszünk vagy elszalasztunk, amin megbántódunk, vagy amivel másokat megbántunk, csak az itt és mostban létezik. Az itt és most rideg valósága pedig a bőrünknél kezdődik és a gondolatainknál ér véget. Juan Gómez-Jurado