Fredrik Backman

Minden elvált szülő gyerekének joga van olykor-olykor átkozottul furcsának lenni.

Zene nélkül nincsenek álmok, álmok nélkül nincsenek mesék, mesék nélkül nem létezhet bátorság, bátorság nélkül senki nem tudná magával hordozni a bánatot.

Mikor az ember annyi ideig a sötétségben él, siralmas, hogy mennyire nehéz hinni a mesékben.

Néhány ember seggfejnek születik, és erről nem tehet más, csak a seggfej maga.

Ha utálod azt, aki utál, akkor kockáztatod, hogy te leszel végül az, aki utál.

Az emberek olyan közel élik egymáshoz az életüket, hogy ha lyukakat fúrnának a falakba és a padlókba, és minden szomszéd kinyújtaná a kezét, hozzáérhetne a másikhoz. És mégsem tudnak semmit egymásról.

Egy mese sem tud életben maradni, ha nincs gyerek, aki hallgassa.

A félelmek olyanok, mint a cigaretták (...): nem az a nehéz, hogy végezzen az ember az apró rohadékokkal, hanem hogy ne kezdjen ki velük újra.

A halálnak nem az a legerősebb hatalma, hogy megöli az embereket, hanem hogy a maradó emberekből kiszívja az életkedvet.

Aki akar segíteni magán, az talán nem szorul mások segítségére.

Nehéz segíteni valakin, aki nem akar segíteni saját magán.

Nincs abban semmi rossz, ha az ember más. (...) A más emberek változtatják meg a világot!

Nagyon régóta nem volt nagy könyvélményem. Az embernek már nem nagyon van, mikor felnő, leginkább a gyerekeknek jut ki az ilyesmiből, aztán... hát igen. Cinizmus lesz belőle.

Csak a való világbeli okostojások, akik nem értenek semmit, mondanak olyasmit, hogy "csak rémálom volt". A rémálmokban nincs "csak".

A rémálmokat nem lehet megölni, de el lehet ijeszteni őket.

Ha az ember nem tud úgy megköszönni valamit, hogy őszintének hangozzon, jobb is, ha nem próbálkozik.

Sajátságos, milyen közel lakik egymáshoz a szeretet és a félelem.

Igazán sajátságos, milyen gyorsan meg tud változni egy illat jelentése, attól függően, hogy honnan érkezik az agyba.

Minden egyszerû, ha az ember megtudja a jelentését.

A legjobb mesék sosem teljesen igazak, de nem is teljesen kitaláltak.