Fredrik Backman

Legyen egymillió könyved. (...) Merthogy az attól még könyv, hogy az iPaden olvasod. A leves is leves, akármiből eszed is.

Semmi értelme megbánni a dolgokat, az ember csak fejfájást kap tőle.

Az embernek nem kell gyerek, ha nem akar gondoskodni róla.

Egy óra, ami késik. Nem romlott el, de mégis rossz helyen van egyfolytában.

Az emberek azért házasodnak, mert szeretik egymást, tehát nyilván azért válnak el, mert elfogy a szeretet.

Meglepődnél, ha tudnád, hogy felnőtt férfiak milyen keveset tudnak a szülésről.

Minden szuperhős kénytelen áldozatokat hozni.

Az emberből könnyen bolond lesz, ha elég sokáig egyedül van.

Az ember nagyon sokféleképp lehet magányos.

A lányoknak az a feladatuk, hogy dühösek legyenek az anyukáikra.

Az ember nem mindig tudja, mit beszél, mikor dühös.

Orvos vagyok, az Isten szerelmére, és mikor ezt a hivatást választottam, lemondtam arról a luxusról, hogy megválogassam, kinek az életét mentem meg.

Az egyik orvos anya kórházában azt mondta, hogy nagymama "olyan ember, aki képes vitát szítani egy üres szobában", de mikor (...) ezt elmesélte nagymamának, nagymama mogorván nézett: "Lehet, hogy a szoba kezdte, erre nem gondolt senki?"

A konfliktusok hátráltatják a hatékonyságot.

Semmi nem ijeszt meg annyira bárkit, mint az, amit nem ismer. Mert akkor a fantáziájára kell hagyatkoznia.

Néha a legbiztosabb oda menekülni, ami a legveszélyesebbnek tûnik.

Ha a nyúllábak valóban szerencsét hoznának, továbbra is ott lennének a nyulakon.

Semmi sem olyan idegesítő, mint egy ember, akibe nem szorult annyi nyavalyás udvariasság, hogy legalább olykor seggfej módra viselkedjen.

A boszorkány olyan, mint egy boríték az adóhivataltól.

Az ember éveken át szeretheti a nagymamáját anélkül, hogy bármit is tudna róla.