G. Hajnóczy Rózsa

Eszembe jutott az Ezeregyéjszaka egy rég olvasott sora: "Az élet álom, melyből felébredés a halál".

Minden jó és rossz elmúlik, mert ezek nem létező dolgok, csak képzeletünk szüleményei.

A Korán a kötelességet teszi legelső isteni paranccsá. Az emberek nem csak jogokkal, hanem elsősorban és főképpen kötelességekkel jönnek a világra.

Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást.

A szerelem gyümölcse a legnemesebb, a legősibb érzés: életet alkot. Senki sem tudja, honnan jön, hogyan jön, csak leszáll az ismeretlenségből az emberek boldogítására, a fiatal évek örömére, az öreg napok vigaszára, édes gond, féltő aggodalom, gyönyör és büszkeség, a gyermek az élet maga.

Az ember a fájdalomban azzal vigasztalódik, hogy még nagyobb fájdalom is érheti. Nincs olyan szerencsétlenség az ember életében, amelynél nagyobb nem ért volna más embert.

Jót akartál, és bajt hoztál fejedre. Sok ember jár így, de nem mindegyik keresi a hibát önmagában. Magunkat kell előbb megjavítanunk, aztán megjavul körülöttünk a világ is. A sors a mi kezünkben van. A legnagyobb győző az, aki önmagát legyőzi.

A szenvedés tûz, amely elégeti a bûnt. A szenvedést tûrő úrrá lesz a tûzön, és diadalmaskodik. Csak a szenvedők győznek.

Nincsen boldogság a földön (...), az emberek jönnek, mennek, közelednek, távolodnak, örömet várnak, és szomorúságot találnak. A feleség elhagyja férjét, azután rohan utána, mire a férj rohan, menekül előle. Akiket a sors összehoz, később durván elszakítja egymástól, és hiába akarnak ismét egyesülni, kérlelhetetlenül közéjük áll.

Mennyi szomorúság van bennünk, mennyi szétfoszlott álom, és mégis több az öröm az emberi életben, mint a fájdalom. Csakhogy a fájdalomra erősebben emlékszünk. Talán Isten rendelkezése ez, hogy így jobban megbecsüljük a múló, elröppenő örömöket.

Nincs hatalmasabb erő, mint a szó. Vagy értelmével győz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyûgöz le. A szó elnémítja a fegyvereket is.

Ha hiszel álmaidban (...), azok hûségesen visszatérnek hozzád. Az álom madár, amely vágyódva repül abba a fészekbe, ahol meleg szeretetet talál.

Árvák vagyunk, mint emberek, társtalanul vándorlunk egymás mellett. Minden élőlény természetszerûleg önző, ezért magára marad. De ha kinyitja a szívét, övé a mindenség. A jó csak a jót látja, a szép a szépben gyönyörködik.

A szentek imádata az emberi lélek jóságában gyökerezik. Még a legnyomorultabb bûnöző is hinni akar a bûntelenségben, hogy bocsánatot nyerjen a maga számára.

A világ egy híd, haladj át rajta, de ne építs házat. Az élet csak egy óráig tart, töltsd azt áhítatban.

A görögök szerint akkor lesz majd boldog a világ, ha nem államférfiak, hadvezérek, politikusok vezetik, hanem tudósok.

Úgy gondolom, a szerelem és az intelligencia fordított arányban állnak egymással. A fiatalabb férfi belehalhat a szerelembe, az idősebb nem szokott.

Amíg egy nő van a világon, addig, sajnos, nem lehet békéről beszélni. Hérodotosz is a nőknek tulajdonította a trójai háborút. (...) Hát a paradicsomból nem a nők miatt kergettek ki bennünket?

A születéseket nem szabad embernek korlátoznia. Ez az istenek akarata, nem az embereké. Az élet felett nem az ember, hanem Isten uralkodik. Csak Õ teremthet és Õ pusztíthat. Az embernek vakon kell az Õ parancsait követni. Ha gyarló eszével belekontárkodik, súlyos bûnt követ el, megzavarja a világ körforgásának rendjét. Az élet szent.

Minden nemzetnek igazi lényét az asszonyon át lehet megismerni. A férfi az asszony ellentéte, ahol a férfi komisz, ott az asszony jó.