Mennyi szomorúság van bennünk, mennyi szétfoszlott álom, és mégis több az öröm az emberi életben, mint a fájdalom. Csakhogy a fájdalomra erősebben emlékszünk. Talán Isten rendelkezése ez, hogy így jobban megbecsüljük a múló, elröppenő örömöket.

Kapcsolódó idézetek

1. Elmúlnak majd a rossz napok. Elmúlik majd a fájdalom, ahogy minden más is. De hogy múlik el? Emberek vagyunk. Idővel elfelejtjük. De a bûneink néha nagyobbak, mint az emlékezetünk.
2. Az élet örömei mellett - melyeket könnyû szeretni - észszerû, ha szeretjük a fájdalmakat is, sőt még bölcsebb, ha a fájdalmakat jobban szeretjük az örömöknél. Nagy segítség ez a számunkra. Chiara Lubich
3. Akár fájdalom, akár boldogság, bánat vagy öröm, az idő állandóan kicsúszik az ujjaink közül. Ha fájdalmat tapasztalunk meg, az egy napon csak rossz emlék lesz. Talán megmaradnak az általa hagyott hegek, de a fájdalom elmúlik. Ha boldogságot tapasztalunk meg, nevetést... akkor azt nehezebb visszakapni.
4. A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltûnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó. Lafayette Ron Hubbard
5. A fájdalom is érték, nem csak az öröm. A fájdalom az, ami megállítja, arra kényszeríti az embert, hogy végiggondoljon dolgokat, és hogy képes legyen másokat megérteni. Nem azért születtünk le a földre, hogy csupa öröm érjen bennünket, hanem hogy megváltozzunk, hogy bizonyos problémákra magunk körül megoldást találjunk.
6. Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.
7. A fájdalom a múlt és a jelen szépségére emlékeztetett. Arra, amim van, és a szeretetre, amit elvesztettem. A szeretetre, amit adtam. És a szeretetre, amit elhagytam. Minél jobban fájt, minél jobban sajgott, annál édesebbek voltak az emlékek. Így bár szenvedtem a fájdalomtól, mégis együtt éltem vele. Charles Martin
8. Az élet maga a változás. A fájdalmat felváltja az öröm, aztán a boldogságot a szomorúság, és ami elvész, azt előbb-utóbb meglelik.
9. A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is. Csernus Imre
10. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.