Gaál Mózes

Látni másnak, főleg olyannak a reménykedését és mindennap meg-megújuló csalatkozását, akit szeretünk: nem egyéb, mint a léleknek gyötrődése.

Akinek a lelke beteg, azt nem lehet könnyen meggyógyítani.

Sok édes semmiség, hétköznapi apróság odatapad az ember szívéhez a gyermekkorban, odatapad úgy, hogy nincs emberi hatalom, mely attól elválassza. Mély gyökeret vernek a szív földjében, táplálkoznak a szív vérével, s addig élnek, míg a szív parányi malmát hajtja az élet patakja; s meghalnak akkor, mikor a szív utolsót dobban.

A jó embernek sohasem hosszú az élet.

Aki nem tud mosolyt hazudni, azt az emberek unalmasnak ítélik; aki nem tud minden léhaságon szívből örülni, azt az emberek büszkének, különösnek tartják.

Az ember hivalkodik erejével, ha arról van szó, hogy áldozatot hozzon, de meghozván az áldozatot, nincs a világnak olyan hatalma, mely a kínoktól megváltaná.

Az élet megtanít még nagyobb fájdalmakra is, de vajon megérlel-e tisztább örömekre?

Sokan vagyunk mi szegény emberek ezen a világon. Valóságos nagyhatalom az ínség.