Gaál Mózes

Vannak emberek, akikkel soha egy szót sem váltottunk, csak reánézünk és fölhevül a szívünk.

A nő sorsa e világon több szenvedés, mint öröm.

Az apró esőcseppek, ha szakadatlanul hullanak a kemény sziklára, kivájják azt.

Nem elég egy nemzetnek, ha vitéz; bizony elvész, ha tudomány nélkül való.

A szeretetnek szeretet az ébresztője.

Az apró tûszúrások jobban fájnak a szívnek, mint a nyers durvaság.

Az anyák szíve örökös melegágya a gondoknak és töprengéseknek, mikor gyermekeik jövőjéről van szó.

Szebb a halál, ha dicsőséges, mint az élet, ha gyalázat árán váltható meg.

Szép idő a gyermekkor. Ha az ember egyebet sem ismert meg a folytonos nyomorúságnál, ínségnél, megaláztatásnál, mégis szereti szépnek, jónak, boldognak mondani.

A keserûség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyûinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira.

Benne van az ember természetében, hogy mindent elhisz, ha vágyainak hízeleg.

A szeretet édes marasztaló, de a kötelesség még csábítóbb hívogató.

Még a legnyomorultabb napszámos is azt szereti, a kit akar, azt gyûlöli, a kit akar.

Mi kell hát a barátsághoz? Kell jó szív, kell becsületes lélek és kell szeretet. Ha ez a három együtt van, a barátság köteléke erősebb az életnél, tart még a síron.

Az igaz szó a barátság legbiztosabb jele.

A tanulás kötelesség. Az olyan ember, aki tudatlan, ha tenger kincse van is, olyan, mint az egy napig élő féreg.

Gyáva az, aki fél, ha érezi, hogy igaz úton jár.

Minden ember egyforma. (...) Meghal a koldus, de meghal a leghatalmasabb király is.

Az Isten képmására teremtett emberek között nem a ruha és az ábrázatnak a színe tesz különbséget, hanem a szívnek az érzése.

A koldusok élete mind egyforma, s csak az tudja megérteni, aki maga is koldus.