Gárdonyi Géza

A házasság bizonyára szentség, de a papirost az ördög gyártja hozzá.

A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.

Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.

A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő!

Bármit cselekszünk másoknak, azt is mind csak magunknak cselekedjük.

Vajjon micsoda szemmel néz a tükörbe, aki mindig csak gazembert láthat benne?

A hegedû nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg. Az emberi test is hegedû.

A boldogtalanságot abban az iskolában tanuljuk meg, amelyikben a tanítómester neve: Szenvedés.

Mikor híres ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

Ez a kifejezés: testem, helyes. Ez a kifejezés: lelkem, - nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én.

Mi az ember? Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.

Kinek kell többet szenvednie: Annak-e, aki mindent kész eltûrni? Vagy annak, aki nem bír eltûrni semmit se?

Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.

Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik minden nap megmossák a lelküket is?

Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng.

A gyermek az örök tavasz, az ígéret, hogy földi testünk se vész el, mert hiszen előttünk látjuk újulásunkat; szemünket, hogy újra új; tagjainkat, hogy újra frissek.

Mentül alacsonyabb fokán áll valaki a fejlettségnek, antul társasabb, mert sok magához hasonlót talál, s fordítva.

Aki engem kedvetlenít, egy nagy jótól foszt meg: a kedvemtől. S fordítva: aki jókedvet ad, jótevőm.

Szép nő, aki rosszat mond valakiről: tündér, aki lekutyorodik és rottyant.

Nézd a nagy neveket a lexikonban. Minden élet ostoba s hasztalan s keserves izgalmak sora. De még inkább rávilágít erre a régi levelek gyûjteménye. Mind öröknek érzi ezt a földi életet, csak arra nem gondol egy sem, hogy ha a pénz értékes, a nyugalom, a lélek csendessége még inkább.