Gárdonyi Géza

Csak a véleményt kérő fiatal emberek fogadják szívesen az okosításokat. Az önként adott okosítás tudásközlés: föléje helyezkedés a másiknak. Sértő.

Ellenkező vélemény mindig rossz vélemény, s mentül helyesebb, antul rosszabb.

Okos ember nem haragszik olyasmiért, amin nem változtathat. Okos ember egyáltalán nem haragszik.

Az író úgy van a nyelvtudománnyal, mint a fazekas az agyaggal. A fazekas nem ismeri az agyag vegyi képletét, soha hírét se hallotta az alumínium-szilikátnak, még kevésbé a széndioxidnak, de azért napról napra gyurkálja és forgatja az agyagot, s ha a kémikus arról beszélne neki, hogy mi az agyag, azt felelné rá: - Hát, hol az a csomó agyag, mondja meg az úr, alkalmas-e ez fazéknak vagy nem: csináljon az úr egy fazekat.

Az élet (...) legfeljebb csak hetven év, azon túl már csak várakozás a halálra.

Ahogy a megvedlett hernyó, kígyó otthagyja a bőrét, ahol lehullott róla, s többé rá se néz, éppígy az író itthagyja a könyveit.

A szerelem két különnemû egyén pozitív és negatív villamosságának ösztönös találkozása.

Kezdetben a mûvész önző célt szolgál, aztán magáért a mûvészetért dolgozik, aztán személyét is, mûvészetét is odaajándékozza a társadalomnak.

A szépirodalmi mûvek a kultúra virágai.

Semmit ki ne mondj, amit az olvasó maga kitalálhat!

Az erdő most is olyan, mintha mindig ünnep volna benne. A fák imádkoznak. A méhek hegedülnek: Ave Maria. A darazsak orgonálnak. A virágok ájtatosan sóhajtanak az égbe: a sóhajtásuk az illatuk. Minden olyan, mint ezelőtt öt évvel volt.

Vágyak s kívánságok mozgatnak, siettetnek, nyugtalanítnak szünettelen bennünket, amik ha teljesülnek, éppannyi új vágyat szülnek. Hát ezért éljünk?

Amennyi a hiúság, annyi a hiánya benned a bölcsességnek, múlton-múló földi ideiglenességek s a végtelen tudatának. Gyermekek, mikor játszanak: "nevezzük egymást méltóságos úrnak", jobban tudják, hogy az csak üres valami, de az érett korúak komolyan értéknek érzik s örök értékként becsülik ezt az ostobaságot.

Minden szép, amit szeretettel néz bárkinek a szeme.

Az író nemcsak akkor dolgozik, mikor ír, hanem amikor tanul is.

A szónak is csak annyiban van értéke, amennyiben az is cselekvés. Tehát szóból kell a legkevesebb.

Mentül jobban veri a kutyát az embör, antul jobban lapúl a lábához.

Az igazi asszony egy-lélek, egy-test az urával; késsel se lehet a szívét elválasztani az ura szívétől!

Nincs is az asszonyi szájnál szebb muzsika, mikor a szeretet szól belûle.

Ami vót, az vót. Nem löhet a harag örökkévaló. (...) Csak a szeretet löhet az.