Gárdonyi Géza

Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

Azok, akik nem festők, ha egymásnak szólanak, vagy akár hosszabban is beszélgetnek, csak a szemébe nézegetnek egymásnak. De akkor se a színeit, vonalait nézik a másik szemének, hanem a mozgását. Mert a szem egészít a mondáson. A szem mondja meg, amit a mondás elrejt, vagy céloz, vagy hamisít.

A sírás nem egyéb (...), csak tehetetlenségünk érzésének a nyomása a szemünk idegeire. A tehetetlenség, hogy nem tagadhat.

Mintha igaz volna, hogy vannak szerencsétlen napok az esztendőben, amikor csövestől szakad a nyakunkba a bosszúság és keserûség, éppúgy vannak néha örömnapjaink is, amikor mintha angyalok hágnának egymás sarkába, hogy nekünk örömet szerezzenek.

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a mûvész! A mûvész, az igazi mûvész! Mentül igazibb mûvész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a mûvész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a mûvész érzett, mikor a mûve fogant, mikor a mûvet alkotta, és befejezte.

Mentül igazabb a szó, antul kínosabb a hallása.

A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője.

A pénz csak arra való, amire a kenőcs a kocsira: ne nyikorogjon.

Természet rendje szerint való, hogy minden nőnek férje legyen. Amíg nincs, keresse. Ha talált, magához bilincselje.

Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is.

Ahogy az emberi test nem test lélek nélkül, a ház se ház asszony nélkül.

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?

Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg, (...) az a szent mágnestû, amit Isten a szívekbe tett.

Istenem! Aki minden kis virágnak adtál életet, adj az én szívemnek is! Mint ahogy más nők szívének megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság, ott nincs élet. Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: - Boldogságom!

Olyanformán érezte világát, mint aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de decemberben.

Szabadság, szerelem! Mintha volna szabadsága a keretéből kiugrasztott biliárdgolyónak, hogy guruldozhat most már, amerre akar! Mintha a tiszta virágú szerelem piaci virág volna, amelyért csak le kell nyúlni, s megvan.

A szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk.

Aki gödörbe esett, nem válogat benne: ki húzza ki.

Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig.