Gary Chapman

Ha azt szeretnénk, hogy kapcsolatunk meghitté váljon, meg kell ismernünk egymás vágyait és céljait.

Ha egy beszélgetés során még az előtt vágunk közbe, hogy a helyzetről teljes képet kapnánk, máris érvek és ellenérvek sorozatába keveredünk - és hibát követünk el. Amikor túl korán reagálunk, gyakran szem elől tévesztjük a probléma lényegét.

Hajlamosak vagyunk egymás esküdt ellenségeként viselkedni.

Az igaz szeretet nem követel semmit, a másik fél javát keresi. A szeretetteljes elfogadás pedig a konfliktusok kezelésének feltétele. A követelés és a kényszer a kapcsolatok romlásával jár.

Az "értem és elismerem azt, amit mondtál" mondat néha millió dollárnál is többet ér.

Szeretetből képesek vagyunk hegyeket megmászni, tengereket átszelni, homoksivatagokon átkelni, és kimondhatatlan megpróbáltatásokat elviselni. Szeretet nélkül azonban a hegyek megmászhatatlanná, a tengerek átszelhetetlenné, a homoksivatagok járhatatlanná, a megpróbáltatások pedig életünk gyötrelmeivé válnak.

Jó konfliktuskezelés...: ez jelenti a menny és pokol közti különbséget.

Nem megoldás a személyiségünkben rejlő különbségek megszüntetése, nagy segítségünkre lehet viszont, ha erősségekként kezeljük őket.

A szeretetet nem lehet megkövetelni. A kérések kijelölik a szeretet útját, a követelések azonban gátat vetnek a szeretet szabad áramlásának.

A bocsánatkérés forrása a fájdalom.

Az őszinte bocsánatkérés a lelkiismeretet is megtisztítja.

A jól mûködő kapcsolatok mindig magukban hordozzák a bocsánatkérés, megbocsátás és kibékülés lehetőségét. Azért olyan hideg és távolságtartó sok-sok kapcsolat, mert valahol elsikkadt a bocsánatkérés.

Az igazi megbocsájtás lebontja a gátakat, melyeket a sérelem épített, és idővel megnyitja a bizalom felépülésének útját.

Minél mélyebb két ember kapcsolata, annál jobban vágynak a megbocsájtásra.

Bocsánatkérés nélkül a harag uralkodik el, és arra késztet, hogy érvényt szerezzünk az igazságnak.

Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

A szeretet nem azt jelenti, hogy magunknak kedvezünk, hanem azt, hogy mások kedvéért teszünk valamit. A legtöbben nap mint nap sok mindent megteszünk, ami nem jön "természetesen" számunkra. (...) Így van ez a szeretettel is. Ha szeretni akarjuk a házastársunkat, ezt az Õ szeretet-nyelvén kell kifejeznünk, akár természetesen jön ez számunkra, akár nem. Ez pusztán a döntésünkön múlik, nincs hozzá szükség melengető érzelmekre. Be akarjuk tölteni érzelmi szükségleteit, ezért az ő nyelvén kezdünk beszélni. Ugyanakkor az is igaz, hogy tele szeretet-tankkal társunk valószínûleg viszonozni fogja szeretetünket, s kedvünkért ő is megtanulja a mi szeretetnyelvünket. A szeretet választás dolga. Akár ma is dönthetünk mellette.

A szeretet választás dolga. Hogyan is tudnánk egymás szeretet-nyelvén beszélni, ha a szívünk tele van a múltbeli bántások miatt érzett sérelemmel, haraggal, és nehezteléssel? A válasz emberi természetünkben rejlik. Választási képességgel rendelkező teremtmények vagyunk, és megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és sokféleképpen vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tûntek a szemünkben, később gyakran megbánjuk ezeket a döntéseinket.

A szerelem állapota nélkülözi az önmagunk, illetve a szeretett személy fejlődésére irányuló törekvést. Inkább azt az érzést kelti bennünk, hogy célba érkeztünk.