Gayle Forman

Nem igazi választás az, ahol nem létezik alternatíva.

Visszakívánom az út névtelenségét, ahol az embernek se múltja, se jövője, csak az az egy perce van az időben. És ha az a perc nyúlósnak vagy kellemetlennek bizonyul, a következő percben mindig indul egy vonat.

A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.

Naivnak vagy talán csak butának kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, mi a vége, mégis abban reménykedjünk, hogy most nem úgy lesz.

Nem az számít, vagyunk-e, hanem hogy milyenek vagyunk?

Minél többet hibázom és minél több hibán teszem túl magam (...), valamilyen okból annál felkészültebbnek érzem magam.

Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle.

A sors nem irányíthatja az életedet. Neked kell fognod a kormányt.

Néha a sors vagy az élet, vagy nevezd, aminek akarod, résnyire nyitva hagy egy ajtót, és te átmész rajta. De máskor bezárja, és neked kell megkeresned a kulcsot vagy feltörnöd a zárat, vagy berúgnod az egész vacak ajtót. És máskor még csak nem is mutat neked ajtót, úgyhogy magadnak kell fölépítened.

A mindenségben ugyanaz az egyensúlyelv érvényesül, mint a piacokon: sohasem kapsz anélkül, hogy valahol meg ne kellene fizetned érte.

Néha egyszerûbb hagyni, hogy az emberek elhamarkodottan következtessenek, mint elmagyarázni a bonyolult igazságot.