Géczy Gábor

Minden, amit birtoklunk, birtokol minket. Ha ezt megértjük végre, nem kell földalatti fekete energiák (kőolaj, kőszén), vagy akár "megújuló energiák" segítségével kielégíteni végtelen mohóságunkat.

Éveket szánunk életünkből felesleges kacatok megszerzésére, melyek azután elszívják életenergiánkat - hiszen mi teremtettük őket. Ezért nincs időnk barátainkra, gyermekeinkre, az életünkre.

Ha az ember rájön arra, hogy mi mindent képes maga megteremteni, akkor egyszerûen nem fog rajta a félelem. S újra emberi módon élhet.

Ha én állandóan mindent szétszedek egyre kisebb darabokra, akkor a teremtésnek csak egy szegletét látom. Lehet a bolha lábáról szakdoktorit írni, de mit ért az ember akkor a többihez? Meg tud-e fejni egy tehenet?

Régen az emberek azt választották meg mondjuk falubírónak, aki a legtöbbet tette a közösségért. Manapság olyanokat is látunk fontos poszton, aki a legtöbbet lopta el a közösségtől. Mi ez, ha nem eltorzult világ?

Mindenkinek jár tápláló élelem, meleg otthon és egy közösség, melynek tagjaként hasznosan élheti életét. Ha ezek hiányoznak, mesterséges pótlásuk egyre növekvő fogyasztást okoz. Egyre többet eszünk, mert nincs tápértéke az élelemnek, egyre nagyobb házakat építünk, mert nincs meleg otthonunk, és egyre bonyolultabb mûközösséget építünk (óvoda, iskola, munkahely, kórház, nyugdíj, öregek otthona.), mert nincsenek valódi közösségeink.

A Földünk beteg. S minden beteg élőlény védekezik. És a Föld élőlény. Ezt az őseink nagyon jól tudták. Egy élőlénynek pedig, ha megtámadja egy kórokozó, az első védekező reakciója, hogy megemeli a testhőmérsékletét. Ez a láz. Tehát a globális felmelegedés semmi mást nem jelent, mint hogy lázas a Föld. Ez ahhoz kell, hogy felgyorsuljanak bizonyos folyamatok, védekező mechanizmusok.

Mit tehetünk, hogy ne vágjuk ki azt a bizonyos utolsó fát? Mindenki kívülről várja a megváltást (jön az új kormány, a jó király, a földönkívüli technika). Mindenki változást akar - csak neki ne kelljen megváltoznia. Ez az, ami nem fog menni. Az Élet maga a változás, ha élni akarunk, változnunk kell!

Nagyon fontos, hogy életünk saját megtapasztalásokról szóljon, nem idegen tapasztalatok majmolásáról, mert csak így lehet újra saját világunk.

Ma csak kifelé keresgélünk, pedig belső világunk pontosan akkora, mint a külvilág. Belsőnk felfedezéséhez nem kellenek hatalmas gyorsítók, tudományos intézetek, csak csend és belső béke. Pont azok a dolgok, melyeket elvesz tőlünk a mai világ.