Régen az emberek azt választották meg mondjuk falubírónak, aki a legtöbbet tette a közösségért. Manapság olyanokat is látunk fontos poszton, aki a legtöbbet lopta el a közösségtől. Mi ez, ha nem eltorzult világ?

Kapcsolódó idézetek

1. Ezen a világon hemzsegnek az olyan emberek, akik mindig várnak valamit a segítségükért cserébe. Az önzetlenség aligha nagylelkûen osztogatott erény. Kollár Betti
2. Manapság elvárják egy újságírótól, hogy állást foglaljon. De az én munkám nem ez. Nehéz középen állni, de hiszek benne, hogy az elzárkózás sokkal pusztítóbb. Souad Mekhennet
3. A közösség (...) nem mindig öleli keblére azt az embert, aki megteszi, amit meg kell tenni, vagy kimondja, amit ki kell mondani. Terry Pratchett
4. A világ nem civilizációk vagy kultúrák, hanem azok összecsapása előtt áll, akik hidakat akarnak építeni, illetve akik inkább egy ellentétekkel teli világot szeretnének, akik keményen dolgoznak a gyûlölet terjesztésén és a megosztásunkon. Noha a hídépítők munkája kétségkívül nehéz, minden generációban vannak olyanok, akik a hitüknek megfelelően élnek, és akik készek és képesek megtalálni a közös nevezőt. Souad Mekhennet
5. Szokták mondani, hogy felgyorsult a világ, de igazából nem a világ, hanem mi, emberek, pontosabban a pénz gyorsította fel – mi pedig hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni szép pórázokon, miközben észre sem vesszük, hogy a fogyasztói társadalom csapdáiban vergődünk, különféle csilivili státusszimbólumok rabjaként. Für Anikó
6. A világ nem fordul fel olyan könnyen (...). Ami felfordul, azok az emberek. Murakami Haruki
7. Olyan világot élünk, ahol a hasznos emberek egyszerûen kimentek a divatból. Fredrik Backman
8. A világ borzasztó (...). Van, akit lenyel és elnyel, s van, aki fölébe tud kerekedni, és másokat is magával húz. De nem sok ilyen ember akad. Cassandra Clare
9. Érdekes megfigyelnünk azt, hogy a társadalom elnézőbb a csalóval, mint az ünneprontóval szemben. Talán azért, mert ez utóbbi alapjaiban rendíti meg a játék világát. Azzal pédául, hogy kilép a játékból, leleplezi a játékvilág törékenységét. Johan Huizinga
10. A mostani világ nagyon sok dolgot elfogad normálisnak, ami nem normális. Annak idején a rabszolgatartás normális volt, és egyáltalán nem volt furcsa, ha valakinek otthon rabszolgái voltak. A mai világ ezt ma már nem fogadja el. Ehhez hasonlóan ma is vannak olyan dolgok, amiket csinálunk, mindenki elfogad, de valójában elfogadhatatlanok. Az, hogy egy gazdag ember akkora szeletet hasít ki magának a közösből, amekkorát a pénztárcája megenged, az fenntarthatósági szempontból teljesen irreális. Azt a világot kell, hogy megteremtsük, amiben a közösből nem mindenki a pénztárcája szerint vehet.