Mindenkinek jár tápláló élelem, meleg otthon és egy közösség, melynek tagjaként hasznosan élheti életét. Ha ezek hiányoznak, mesterséges pótlásuk egyre növekvő fogyasztást okoz. Egyre többet eszünk, mert nincs tápértéke az élelemnek, egyre nagyobb házakat építünk, mert nincs meleg otthonunk, és egyre bonyolultabb mûközösséget építünk (óvoda, iskola, munkahely, kórház, nyugdíj, öregek otthona.), mert nincsenek valódi közösségeink.

Kapcsolódó idézetek

1. A közösség nem egy pótlólagos szükségletünk, nem egy elkülöníthető hozzávaló a boldogság-receptben az élelem, a fedél, a zene, az érintés, az intellektuális kihívások és a fizikai és spirituális táplálék egyéb formái mellett. A közösség ezen szükségletek kielégítéséből ered. Egy csapat emberből, akiknek nincs szükségük egymásra, nem jön létre közösség. Ezért az életmód, amely arra törekszik, hogy másoktól függetlenül elégítse ki igényeit, közösség nélküli élet. Charles Eisenstein
2. Van elég energia mindenki számára? Igen. Van elég élelem mindenki számára? Igen. Van elég lakóhely mindenki számára? Lehetne, nem okozna komolyabb problémát. A ruhákra ugyanez igaz. Elegendő az egészségügyi infrastruktúra mindenki számára? Még nem, de lehetne, ez csak szakképzés és a kisebb technológiai eszközök legyártásának függvénye, a bolygó nem korlátozza a lehetőségeket. Ugyanez a helyzet az oktatással. Vagyis a jó élet minden feltétele elegendő mennyiségben áll rendelkezésre ahhoz, hogy az összes élő ember részesülhessen benne. Az élelem, a víz, a lakhely, a ruha, az egészségügyi ellátás, az oktatás. És elég biztonság van mindenkinek? A biztonság egy olyan érzés, ami abból fakad, ha az ember hihet abban, hogy a fent felsoroltak mindegyikében részesülni fog ő is és a gyermekei is. Tehát ez járulékos hatás. Kim Stanley Robinson
3. A jelenlegi élelmiszer-termelési és -fogyasztási szokásaink károsak az emberi fajra nézve. A termelés elpusztítja a környezetünket, a rengeteg adalékanyag pedig tönkreteszi a szervezetünket. A mai táplálkozási szokásainkat kereskedelmi érdekek mozgatják. Egyre több embernek kell egyre több ételt ennie, így az élelmiszeripar egyre jövedelmezőbb. Ez nemcsak megbetegíti az embereket, hanem függővé is teszi őket a társadalmi és pénzügyi helyzetüktől.
4. Amikor arról kérdezek embereket, hogy mi hiányzik leginkább az életükből, a leggyakoribb válasz a "közösség". De hogyan építhetünk közösséget, amikor minden építőelemét - vagyis azokat a dolgokat, melyeket egymásért teszünk - már pénzre váltottuk? A közösséget az ajándékok fûzik össze. Charles Eisenstein
5. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
6. Az élethez sok minden kell: kaja, lakás, fûtés, világítás, kocsi, na de aztán még jobb kocsi kell, még nagyobb lakás, még szebb villa kell, még drágább és márkásabb ruha kell, és lassan az ember azt látja (...), hogy az élet energiáit lekötik az élet kellékeinek a megszerzésére összpontosított energiák. Müller Péter
7. A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem mûködik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
8. A városlakóknak több kell annál, mint amit a környezetük meg tud adni. Az élelmet, a vizet és az energiát máshonnan kell beszerezniük. Innentől kezdve már teljesen mindegy, milyen békés és nemes eszményeket dédelgetnek az emberek a szívükben. Az ilyen társadalom szükségszerûen hódításra és pusztításra épül, mert senki sem adja oda önként a földjét, a vizét vagy az erdőit. Amikor a város feléli a saját erőforrásait, kénytelen máshová nyúlni értük. Ez az elmúlt tízezer év története röviden. Újra és újra ugyanaz a minta ismétlődik: egy felduzzadt hatalmi központ körül meghódított területek sorakoznak, melyekből a központ addig szivattyúzza ki, amire szüksége van, amíg végül az egész össze nem omlik. Derrick Jensen
9. A társadalom bármilyen fejlődése a népesség növekedéséhez, azaz több éhes szájhoz vezet. (...) A körülmények javulásával a népesség legalább egy része elkerülhetetlenül visszazuhan a szegénységbe.
10. Kétségtelen, hogy sokan késsel-villával ássák saját sírjukat. A társadalom nagy része többé már nem a szegénységtől szenved. Ellenkezőleg: a nyugati világ betegségeinek nagy részét az okozza, hogy túl sokat eszünk, nem pedig túl keveset, és ráadásul nem a megfelelő ételeket fogyasztjuk.