Georg Christoph Lichtenberg

Jövendőmondásból busásan meg lehet élni, igazmondásból annál kevésbé.

Nem lehet az igazság fáklyáját keresztülvinni a tömegen anélkül, hogy valakinek megperzselődne a szakálla.

Minden hiba hihetetlenül ostobának tûnik, ha más követi el.

A könyv csodálatos eszköz, amely minden emberben felébreszti szunnyadó lényét. Bárki, aki valaha is írt, felfedezte, hogy az írás felébreszt benne valamit, ami azelőtt - bár ott lakozott lénye mélyén - ismeretlen volt számára.

Azokat a könyveket, amelyeket a fiatalokkal olvastatni szeretnénk, nem is annyira ajánlanunk kellene nekik, hanem inkább dicsérnünk, természetesen jelenlétükben. Azután már maguktól is rájuk találnának.

Azok az emberek, akiknek sosincs idejük, teszik a legkevesebbet.

Vannak emberek, akiknek még arra sincs bátorságuk, hogy azt állítsák, hideg szél fúj - hiába érzik maguk is - ha ezt addig nem hallották másoktól.

Tulajdonképpen csak azokat a nyomtatványokat kellene könyvnek nevezni, amelyek valami újat is tartalmaznak.

Ha korábbi tudományos nézeteimet felülbírálom, ez nem az én egyéni, szubjektív fejlődésem. Nem; a tudomány maga lép előbbre ezáltal.

A legfontosabb igazságok felismerése finom absztrakció kérdése, a mi közönséges életünk pedig egyetlen állandó törekvés, hogy az ilyen absztrakciókra képtelenné váljunk; kinél több, kinél kevesebb készség, megszokás, rutin kalodájába zárkózás. A filozófus dolga az, hogy a gyermekkorunk óta, megfigyeléseinknek köszönhetően belénk rögzült vak szokásokat levetkezze.

Az ételek alighanem igen nagy befolyással bírnak az emberek mindenkori állapotára - a bor hatása közvetlen és szembeötlő, az étkek lassabban, de talán éppoly biztosan fejtik ki a magukét; ki tudja, nem egy ízletes levesnek köszönhetjük-e a légszivattyút, s a háborúkat gyakran nem egy-egy förtelmes löttynek-é. Ez méltó volna az alaposabb vizsgálatra.

A mohó becsvágyat és a bizalmatlanságot eddig mindig csak együtt, a legszorosabb szövetségben láttam előfordulni.

Az olyan emberek, akiknek nincs a kisujjukban az alakoskodás finom mûvészete, s mégis mások megtévesztésén fáradoznak, többnyire már az első találkozáskor leleplezik előttünk egész gondolkodásmódjukat.

A szavakkal kifejezett érzések mindenkor olyanok, mint a zene, amelyet szavakkal próbálok visszaadni; a kifejezések és maga a dolog túlzottan különnemûek. A költők, ha erőteljes hatást akarnak elérni, előbb valamely festményt idéznek fel az olvasó számára, s csak azon keresztül magát az illető dolgot.

Az a bolond, aki azt képzeli magáról, hogy fejedelem, semmi másban nem különbözik a valódi fejedelemtől, mint hogy az előbbi egy negatív fejedelem, emez meg egy negatív bolond. Ha elhagyjuk előjelüket: azonosak.

A másokat túlzottan utánzó emberek a saját eredeti alkotóerejüket gyöngítik.

Aki utánoz, de az utánzás céljával nincs tisztában, rendszerint hibázik, mihelyt elereszti őt az a kéz, mely addig vezette.

Légy figyelmes, vizsgálj meg minden benyomást, mérj és hasonlíts össze - ennyi csupán a filozófia törvénye.

A köznép aranyra és méltóságra áhítozik, s ha megkapná őket, becsapva érezné magát.

A köznép végzete a hús, amelynek túlontúl kedvez a szellem rovására, a tudósé a szellem, amelyet a lenézett test kárára tart jól.